Készült 2026. júliusában. Összeállította Verő Balázs, szerkesztette Dobránszky János, lektorálták a résztvevők
Az eredeti tervek szerint is csak távjelenléti formában működtetni kívánt, tudományos kutatási vitafórum lezárásaként egy személyes részvételű záróértekezlet megtartását Groma István vetette fel a hetedik értekezlet utáni beszélgetés közben, és egyúttal jelezte, hogy örömmel vendégül látja a munkacsoport tagjait az ELTE Anyagfizika Tanszékén. A záróértekezlet megtartását és a meghívást mindenki örömmel fogadta, és Dobránszky Jánossal együtt vállaltuk annak előkészítését. Az időpont kijelölésekor mindenképpen figyelembe kívántuk venni a munkacsoport két oszlopos tagjának, S. Tóth Lászlónak és Fekete Balázsnak az esetleges, más irányú lekötöttségeit. Kiderült, hogy Fekete Balázs ez évben nem látogat haza az USA-ból, míg S. Tóth László június közepe táján minden bizonnyal itthon lesz, mert előadást tart Kecskeméten a MASZK konferencián. Így a záróértekezlet időpontjára előzetesen június 11-ét jelöltük meg, kiderült, hogy ebben az időpontban az előadók szinte mindegyike eleget tud tenni Groma István meghívásának.
A záróértekezletre szóló meghívót Groma Istvánnal történt egyeztetés után Dobránszky János készítette el, és János vállalta, hogy az értekezlet előtt elkészíti a munkacsoport zárójelentését, és azt még az értekezlet előtt a munkabizottság tagjainak megküldjük, illetve feltöltjük az anyagtudomany.eu blogra.
1. A megérkezés
A záróértekezlet 15 órakor kezdődött Groma Istvánnál, a tanszéki tárgyalóteremben. Már maga a megérkezés is érdekes színfolt volt, mert a résztvevők közül többen is, személyesen, most találkoztak először. Én például nem találkoztam még S. Tóth Lászlóval, de Béres Gáborral sem. A találkozó hangulatát már kezdettől fogva megszabta az, hogy S. Tóth László felesége, Françoise is köszöntötte a megjelenteket, és ez a körülmény már eleve családias hangulatot teremtett a tárgyalóban. Françoise a beszélgetésen már nem volt jelen. A közvetlen hangulatot az is fokozta, hogy Boglárka lányomat, aki elkísért a találkozóra, a résztvevők megismerhették, és ő magán a megbeszélésen is részt vett. Az ülés befejezése után megkérdeztem Boglárkát, hogy a mintegy kétórás megbeszélés nem volt-e nagyon unalmas számára, de ő őszintén mondta, hogy még élvezte is. Hozzá kell tennem, hogy Boglárka több mint egy évtizedig tervezőszerkesztője volt a BKL Kohászat lapnak, és jelenleg is ő kezeli az anyagtudomany.eu blogunkat. Így a megbeszélés tárgya nem volt számára teljesen idegen.
A bemutatkozás során kialakult baráti hangulat mindvégig jellemző volt a találkozóra, majd a már szűkebb körben lezajlott folytatás hangulatára is a BEAC-csarnok büféjében. Ez utóbbin én már nem vettem részt egészségi okok miatt.
2. A záróértekezlet
Az emlékeztető összeállításához két szempontból kértem segítséget, egyrészt azt kértem, hogy a résztvevők mindegyike írja meg saját hozzászólásának/hozzászólásainak lényegét, és azt is jelezze, hogy ki után szólt hozzá. A másik szempont az volt, volt-e gondolat a hozzászólások között, amelyet megörökítésre méltónak tart. Saját anyagomat is e két szempont szerint állítottam össze.
A záróértekezletet Dobránszky János vezette le, és elsőként a vendéglátónak, Groma Istvánnak adta meg a szót.
Groma István hozzászólásának ismertetése
A diszlokációk alapvető szerepet játszanak a kristályos anyagok plasztikus deformációjában. Ezért mind tulajdonságaiknak kutatása, mind az oktatásba való mélyebb beépítésük alapvető fontosságú a műszaki egyetemeken és a tudományegyetemeken egyaránt. A témának különös jelentőséget ad az, hogy a diszlokáció fogalmát magyar kutatók vezették be mintegy 90 évvel ezelőtt. A terület azóta is aktívan kutatott Magyarországon. Az utóbbi évtizedben kapott kísérleti eredmények azt mutatják, hogy rengetek alapvetőnek gondolt tulajdonságot újra kell értelmezni.
Ezért egy összehangolt magyarországi együttműködés feltétlenül támogatandó. Ahogy az megfogalmazódott a közös munka során, egy, a 21. század kihívásainak megfelelő egyetemi jegyzet (ill. tankönyv) megírása feltétlenül szükséges lenne.
Remélem, hogy az elindított együttgondolkodás a továbbiakban is folytatódni tud.
Miután Dobránszky János megköszönte Groma István baráti szavait, én kaptam szót. Hozzászólásom lényegét az alábbiakban foglalom össze.
Verő Balázs hozzászólásának ismertetése
Miután röviden köszöntöttem a kollégákat, elmondtam, hogy kissé zavarban vagyok, mert bár hosszú oktatói és előadói pálya áll mögöttem, személyesen nem, csak videón keresztül beszélgettünk a munkacsoport tagjaival a Széphalom utcai házunk magányából. Ekkor Groma István közbeszólt, hogy „Balázs, érezd otthon magadat!”. Ez a biztatás a feszültségemet feloldotta, és hozzá tudtam kezdeni a már előre kigondolt mondanivalómhoz. A záróértekezletre való felkészülés során sokat gondolkodtam azon, hogy méltóképpen hogyan köszönhetném meg a nyolc előadó munkáját, színvonalas előadását. Végül is arra jutottam, hogy újra meghallgattam a mintegy 12 órányi előadási anyagot, és ennek alapján kerestem, és jutottam arra a két felismerésre, amelyek szerintem jól jellemzik a diszlokációs munkacsoportunk munkáját.
Ha az ember valamilyen okból egy több részletből álló anyagot viszonylag rövid időn belül újra elolvas, meghallgat, az egyes részek között érdekes kapcsolati rendszert fedezhet fel, és az előadások tartalma alapján az előadók személye közötti munkakapcsolat lehetősége is kirajzolódik.
Én is így jártam, és az előadási anyagok rövid időn belüli újrahallgatása ráébresztett arra, hogy lényegében egy magasabb szintű tananyag állítható össze az előadásokból, ha azokat megfelelő sorrendbe rakjuk. Ez azért is meglepő, hiszen az előadássorozat indításakor erre nem is gondolhattunk az előadások tartalmát nem ismerve. Természetesen a mintegy hatvan évnyi szakmai tapasztalat talán megengedi, hogy ezt a megállapítást különösebb mélyebb elemzés nélkül elfogadásra javasoljam, de a felsőfokú oktatásban még ma is széles körben használt Prohászka János-könyvnek [A fémek és ötvözetek mechanikai tulajdonságai. Műegyetemi Kiadó, Budapest, 2001] néhány fejezetcímének említése, összehasonlítva az előadások témájával, ezt mindenki számára nyilvánvalóvá teheti. Természetesen, a Prohászka-könyv tizenhárom fejezete tematikáját tekintve túlmutat a nyolc előadás tartalmán, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy vannak tartalmilag egymást fedő előadások is. Mivel a Prohászka-könyv 2001-ben jelent meg, az utóbbi 25 év eredményeit nem tartalmazhatja, az elhangzott előadások így számos lényeges területen új ismereteket közöltek.
Mindezek alapján úgy ítélem meg, hogy az elhangzott előadások a tervezett felsőoktatási tananyag egészét lefedik, és az előadókból és a munkacsoport aktív résztvevőiből álló szerzői csoport egy, már régóta várt modern szemléletű tankönyv megalkotására hivatott. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a Diszlokációk a műszaki gyakorlatban munkacsoport létrehozásának célja – kimondva vagy kimondatlanul – lényegében ez volt.
A több, mint 12 órányi előadásanyag tartalmi elemei közötti kapcsolatrendszer ahhoz a felismeréshez is elvezetett, hogy az az előadók személye közötti munkakapcsolatot is felveti. A nyolc előadás között van két, a munkakapcsolat létrehozását szinte megkövetelő témakör is van, nevezetesen a törésmechanika területe. Ha az előadások között azok fő témái alapján első megközelítésben ilyen együttműködés kialakulása nem látszik megalapozottnak, de ha a fő téma kifejtéséhez szükséges információkat is figyelembe vesszük, akkor szinte mindegyik előadó találhat magának megfelelő kutatótársat. Ezt a lehetőséget lényegében a témakör koherens volta teremti meg, a maradó alakváltozás jelenségei a diszlokációk viselkedését leíró törvények figyelembevétele nélkül nem lehetséges.
Az előadók és a munkacsoport aktív tagjai közötti munkakapcsolat kialakulása további előnyökkel jár együtt. Úgy adódott, hogy a munkacsoport tagjai között vannak tapasztalt és még tudományos karrierjüket építő, illetve idősebb és fiatalabb kollégák is. Szerencsés esetben a munkakapcsolat olyan kollégák között jön létre, akik kölcsönösen tanulhatnak is egymástól. A különböző munkahelyeken dolgozó és eltérő tapasztalattal bíró kollégák közötti együttműködés is új színt adhat a résztevők kutatási terveinek.
Arról se feledkezzünk meg, hogy az ember tudása akkor is gazdagodik, ha abból másoknak is ad. Úgy gondolom, hogy ez utóbbi mondat lehetne akár egy olyan munkacsoport hitvallása, mint a mi diszlokációs csoportunké, vagy minden oktató emberé.
Ha az előadási anyagok újbóli meghallgatása közben kirajzolódó felismerések csíráit keressük, akkor feltétlenül vendéglátónk előadásához jutunk el. Ez az előadás ugyanis két részből áll. Az első része a diszlokációelmélet és a képlékeny alakváltozás alapvető folyamatainak fogalmi rendszerét tárgyalja. Ezek a fogalmak szinte a tervezett jegyzet fontosabb fejezeteinek címeként is felfoghatók lennének. Ez a rész tehát láthatóan elvezethetett az első felismeréshez, vagyis ahhoz, hogy az előadások szinte teljes mértékben lefedik, de számos ponton túl is haladják a jelenlegi tananyagot. Az előadás második része az Anyagfizika Tanszéken alkalmazott vizsgálati eljárásokat tekintette át. Ezek a technikák hazai vonatkozásban feltétlenül a legmagasabb, de még nemzetközi szinten is elismert szintet képviselnek. Különösen igaz ez a röntgendiffrakciós profilanalízisre. Ha más intézmények anyagfizikai kutatásokkal foglalkozó kollégáinak ilyen típusú vizsgálatokra és azok mélyebb fizikai értelmezésére van szükségük, akkor törvényszerűen az Anyagfizika tanszékiekhez fordulnak segítségért. Ezek a vizsgálati módszerek tehát központi helyet, és így széleskörű együttműködési teret, biztosítanak a kutatói közösségnek.
Én mégsem ezekre az előadásban említett, és az Anyagfizika Tanszéken művelt méréstechnikákra épülő munkakapcsolatokat említem, amikor az előadások újrahallgatása során megszületett második felismerésre utalok, hanem egy, az előadás bevezető részében vetített, a diszlokációk atomi szimulációját szemléltető videófelvételre gondolok. Bizonyos vagyok abban, hogy ez a videófelvétel az idősebb, de főleg a fiatal kutatók széles körét érinti meg, hiszen már régóta vártunk arra, hogy a fémes kötés sajátosságait figyelembe vevő modell alapján számítógépes szimuláció szülessen ebben a témakörben.
Úgy érzem, ez a videófelvétel akár csaléteknek is tekinthető, és az Anyagfizika Tanszék kollégái számára a modern kutatói, technikai világ ma még szinte ismeretlen területei nyílnak meg, nevezetesen a szuperszámítógépekre épülő modellezés világa.
Lényegében ezzel a mondattal fejeztem be a köszöntőmet, és a spontán felhangzó tapsból arra következtettem, hogy a Diszlokációs munkacsoport tevékenysége hiányt pótolt.
Az elmondottakhoz Groma István szólt hozzá, részletesebben ismertetve a számítógépes szimuláció technikai feltételeit és a szimulációt végző partner intézménnyel való kapcsolatát is érintette. Groma Istvántól még azt kérdeztem meg, hogy ez a számítógépes szimuláció alkalmas-e arra, hogy a vizsgált rendszerre ható külső tényezők hatását is szimulálja, például a külső terhelését. Ehhez a témához S. Tóth László is hozzászólt.
S. Tóth László hozzászólásának ismertetése
Az én hozzászólásom a Taylor-egyenlettel volt kapcsolatos. Ugyanis a különböző folyamatokból származó diszlokációsűrűségek összeadhatóak, így az anyagszilárdság korrektül számolható. Helyesen így kell anyagszilárdságot számítani. Sajnos sokan elkövetik azt a súlyos hibát, hogy a különböző anyagszilárdító folyamatok MPa-ban külön kiszámítható értékeit egyszerűen összeadják, hogy megkapják az eredő szilárdságot. Ez utóbbi eljárás ellentmond az alapvető mechanikai törvényeknek, mivel egy elemi anyagi térfogatban egyszerre csak egyértékű feszültségállapot lehet, ugyanakkor a különböző anyagerősítő folyamatoknak eltérő nagyságú feszültségre van szükségük. Ugyanakkor, ha sikerül a különböző folyamatok által generált diszlokációsűrűséget meghatározni, akkor azok összeadhatók, és a Taylor-összefüggéssel megkapható az anyag szilárdsága.
Mintegy 35-40 perc után kértem ismét szót, és javasoltam, hogy a szűkebb értelemben vett szakmai témákon túllépve, a munkacsoport zárójelentésében foglalt további két témával, a jegyzetírással és a diszlokációs elmélet magyar származású úttörői, Polányi Mihály és Orován Egon munkásságáról való megemlékezéssel is foglalkozzunk.
Számomra külön örömet jelentett, hogy a záróértekezletünkön Bereczki Péter is részt tudott venni, mint egy amerikai tulajdonú cég vezető munkatársa. Megemlítettem, hogy mintegy egy évvel ezelőtt már felvetettem Péternek, hogy szerencsés lenne, ha az elhangzó előadások alapján írásos anyag is készülhetne, például egy jegyzet formájában.
Egyértelmű volt ugyanis számomra, az ilyen tevékenység már anyagi háttér nélkül nem lehetséges.
Bereczki Péter kérésemre röviden ismertette az Arconic cégben betöltött szerepét, azt, hogy mintegy 45–50 főnyi csapat tevékenységéért felelős, elsősorban minőségügyi kérdésekben. Ezután részletesen ismertette a cégénél működő alapítvány által adott finanszírozási lehetőségeket, amelyekről a következőkben részletesen is szólt.
Bereczki Péter hozzászólásának ismertetése
A jegyzet / tankönyv megírásához lehetőség lenne támogatást szerezni, mégpedig a szerzők / szerkesztők számára. Ennek platformja az anyavállalatunk alapítványa, az Arconic Foundation.
A pályázati lehetőség keretei/követelményei a következők:
- A támogatási összeg fix: 25 000 EUR
- A pályázó csak az Arconic Foundationnél regisztrált nonprofit alapítvány lehet. (Új, még nem regisztrált szervezet felvétele is lehetséges. Az előnyt jelent, ha már valamilyen formában kapcsolatba került a magyarországi leányvállalattal, az Arconic-Köfém Kft-vel.)
- A pályázó alapítványnál további feltétel, hogy annak utolsó éves, teljes forgalma nem lehet kevesebb, mint a támogatási összeg, azaz 25 000 EUR.
- A pályázati anyagot és magát az eredményterméket is angolul kell összeállítani.
- Az eredmény terméket, azaz a jegyzetet / könyvet illetően követelmény a közhasznúság. Ez ugyan önmagától is teljesül – hiszen egyetemi és posztgraduális szinten is hasznosítható anyagról van szó –, de sokat segítene a pályázatunknak, ha például egyetem(ek) adnának egy szándéknyilatkozatot arról, hogy ezt integrálni akarják az oktatásba.
- Végül meg kell említeni, hogy a jegyzetnek gyakorlatban is alkalmazhatónak is kell lennie, ami praktikusan az alumínium képlékenyalakításával kellene összekapcsolódjon. Az Arconic mint cégcsoport szempontjából a hengerlés, az extrudálás és a süllyesztékes kovácsolás a releváns alakítótechnológiák – nem kihagyva a hőkezelési folyamatokat sem.
A tájékozódás megkönnyítése céljából, megadom az alapítvány honlapját: Arconic Foundation – Arconic – Arconic Portal
Réger Mihály hozzászólásának ismertetése
Mindenképpen fontosnak tartom, hogy a Diszlokációs munkacsoport tevékenységének eredménye valamilyen formában, de megfogható módon megjelenjen. Ennek a legkézenfekvőbb módja, ha az előadók a saját előadásaikat jegyzet formájában leírják. Ugyanakkor sokféle témakörben, eltérő mélységekben voltak ezek az előadások, és mindegyikben a saját szóhasználatát, jelölési rendszerét alkalmazta a szerző. Az egységes megjelenés érdekében mindenképpen szükséges, hogy egy szerkesztő egységesítse az előadásokat, illetve – ha szükséges –, a tematikailag hiányzó részeket azonosítsa. Erre a feladatra leginkább Gonda Viktort tartom alkalmasnak, akivel előzetesen erről már egyeztettem is.
A jegyzet elkészítéséhez a Bereczki Péter-féle támogatási lehetőség egy legalább évi 10 mFt forgalmú alapítványon keresztül valósulhat meg. Olyan alapítvány szükséges, mely ellenőrzött módon tudja a támogatási összeget kezelni. Sajnos a Bánki Alapítvány forgalma 2025-ben nem érte el ezt az összeget, pedig ez minden egyéb szempontból megfelelő lett volna.
Béres Gábor hozzászólásának ismertetése
Talán Verő professzor úr vezette be, hogy a munkacsoport munkájának megfelelő és méltó kimenetele lenne, ha készülne egy oktatási tananyag a témában. Ekkor Dobránszky professzor úr megjegyezte, hogy a Prohászka János A fémek és ötvözetek mechanikai tulajdonságai c. könyv idevágó olvasmány, de sajnálatos módon azt nem használja (ki megfelelően) a hazai felsőoktatás, úgy általában. Úgy emlékszem az is elhangzott, hogy még a szerző intézménye, a BME sem igazán használja. Mert hogy a könyv színvonala sok tekintetben még a doktori képzéshez is (túl) magas és emellett némely magyarázat, levezetés, pusztán a könyvből nem, vagy csak részben érthető meg. Még ki is emelte János, hogy talán csak én jeleztem vissza a munkacsoportból, hogy Kecskeméten mi használjuk. És valóban, mi használjuk. Az Alakító technológiák elmélete című, mesterképzési tantárgy kb. 1/3 része erre a könyvre épül.
Groma professzor úr jelezte, hogy ő szívesen átnézi a könyvet és segít tisztázni, ha valami nem érthető. Ez nagyon nagy segítség lenne, ha megvalósulna.
Én ekkor jeleztem, hogy szerintem a Prohászka könyv a témában jelenleg a legjobb magyar nyelvű, mérnököknek szóló! könyv, még úgy is, hogy a levezetések nem feltétlenül érthetők meg. Hozzátettem, hogy a Kovács–Zsoldos-féle, Diszlokációk és képlékeny alakváltozás című könyv szerintem mérnököknek, azaz gyengébb matematikai, fizikai alapokkal rendelkezőknek (ide soroltam saját magamat is) sokkal nehezebben befogadható. Itt ekkor egyetértés bontakozott ki, hogy valóban szükség lenne tehát mindkét könyv „rehabilitációjára” (bár nem ezt a szót használtuk), tehát egy modern mérési és kiértékelési technikákat is felvonultató, digitális szemléltető módszereket is alkalmazó, magyar nyelvű szakkönyvre a témában.
Mucsi András hozzászólásának ismertetése
Elmondtam, hogy „szerintem egy interaktív jellegű pdf/honlap/portál lenne a legjobb, melyben az olvasó meg tudja tekinteni a vizualizációs tartalmakat”; azt csak most teszem hozzá, hogy az lenne a legjobb, ha a mai modern felfogás és legújabb eredmények alapján kapná meg az információkat az olvasó, és tud kérdezni is egy AI-jal támogatott csetelési felületen. Ez a csetfelület a válaszokat nem az általános „nagy internetről” hanem elsősorban a tananyag alapján fogalmazza meg.
S. Tóth László ismét hozzászólt
A legutóbbi indiai utam során egy metallurgiai kutatóintézetben két bekeretezett fényképet láttam a falon, az egyik Taylort mutatta, a másik Orovánt. Ez Kanpurban volt, az IIT Kanpurban. Az ottani kutatóknak említettem, hogy, Orován magyar volt, nem tudták.
Gonda Viktor hozzászólása:
Továbbá von Laue-t említettem még kapcsolódva az Orovánról és Polányiról történt beszélgetésre. Von Laue a diffrakció felfedezéséért kapott Nobel-díjat, amihez kapcsolódik egy érdekes történet: Bohr laboratóriumában dolgozott, amikor a nácik megszállták Dániát. Azért, hogy ne kobozhassák el az aranyplakettet, a magyar származású George de Hevesy (később kémiai Nobel-díjas) királyvízben feloldotta azt, így egy dunsztosüvegben a polcon átvészelte a háborút, ami után az aranyat kicsapatva újraöntötték a plakettet.
További információ: https://www.nobelprize.org/prizes/about/the-nobel-medals-and-the-medal-for-the-prize-in-economic-sciences/
Dobránszky János hozzászólásának ismertetése
A hozzászólásomban köszönetemet fejeztem ki minden jelenlévő kollégának és mindazoknak, akik a két éven át tartó közös munkában bármilyen formában részt vettek. Az, hogy a munkacsoport Verő Balázs állhatatosságának köszönhető felállása, folyamatos működése és az itt igazán méltó módon, személyesen, való lezárása jól bizonyítja azt, hogy még a hároméves akadémiai cikluson belül is lehet új típusú, előremutató, tudományosan értékes, tudományos közéletileg pedig valódi munkát végezni. A munkacsoportban – szerencsés módon – szakmailag és tudományosan igényes, fiatal kollégák találkoztak és dolgoztak együtt a tapasztaltakkal. A munkacsoportnak ez a két jellemzője mintaként szolgálhat a jövőben is.
Arra a kérdésre, hogy mit hoz a jövő, majd a tudományos bizottságok őszi választása után lehet és kell felelni, de a az új akadémiai ciklusban a folytatásra minden muníció adott. A munkacsoport a zárójelentésében is és a személyes jelenléti záróértekezletén is kifejezte annak a fontosságát, hogy a diszlokációelmélet és a képlékenységtan oktatásában és kutatásában fontos és folytatandó az együttműködés a tudományegyetemi és a műszaki egyetemi oktatók és kutatók között, és ennek a legkézenfekvőbb eszköze a korszerű tananyagok és oktatási módszerek közös munkával végzendő kidolgozása. Ennek a koordinálására én is kéréssel fordultam Gonda Viktorhoz.
Indulásképpen közrebocsátom a már említett, a műszaki felsőoktatás számára írt Prohászka János-jegyzet frissen felújított és képernyős változatra átszerkesztett változatát a további javítás és az új tankönyvek megalapozása céljával (az eredeti kiadója már nem létezik).
Itt érhető el augusztus végéig:
Prohászka János: A fémek és ötvözetek mechanikai tulajdonságai (2026).pdf
Ami a nagy magyar anyagtudósok, Orován és Polányi emlékének ápolását illeti, erre nézve ajánlásokat tettünk a zárójelentésben, és kezdeményezéseket fogunk tenni az egyes intézményekben is. Ami egy nagy lépés lehetne ebben az ügyben, az az eredeti művek magyar nyelvre való lefordítása és a szakmai közösség számára való közreadása.
Verő Balázs hozzászólása
A záróértekezlet már a végéhez közeledett, és mindenki már készülődött a közösen elköltendő vacsorára, amikor Verő Balázs ismét szót kért. A halk morajból azt lehetett talán kihallani, hogy féltek egy hosszabb hozzászólástól, ezért röviden a következőket mondtam:
Amikor fölmerült bennünk az ötlet mintegy másfél évvel ezelőtt, hogy a diszlokációk szerepéről jó lenne egy munkacsoportot szervezni, felhívtam Groma Istvánt, aki kedvezően fogadta az ötletet, de a több évtizednyi tapasztalatából kiindulva, azonnal hozzátette, hogy majd akkor jelentkezzek majd ismét, ha vége lesz a programnak. Ezt mi akkor úgy értelmeztük, hogy már több ilyen kezdeményezést támogatott, de azok többsége hamar befulladt. Én most a záróülés végén úgy éreztem, hogy mindenképpen jelentenem kell Groma Istvánnak, hogy a nyolc előadásból és a záróértekezletből álló program sikeresen lezajlott, és úgy méltó és illő, hogy az utolsó gondolatokat ő mondja el nekünk. Ezzel felkértem Groma Istvánt hozzászólásra. Ekkor a jelenlévők örömüket és tetszésüket jelezték.
Groma István pedig eleget is tett a felkérésnek, és buzdító-biztató szavakkal zárta le a Diszlokációs munkacsoport záróértekezletét. Az ELTE TTK tanácstermében csoportkép készült, amely itt látható.
