Levél a Diszlokáció a műszaki gyakorlatban munkacsoport tagjainak


Küldi: Verő Balázs, a munkacsoport vezetője – 2024. november 2.

Tisztelt munkacsoporti Tagok, kedves Kollégák!

Köszöntöm, mint a munkacsoport alapító tagját, és egyben tájékoztatom, hogy a csoport folytatja a munkát. Engedje meg, hogy tömören összefoglaljam az eddig történteket, amelyek ismeretében kirajzolható a munkacsoport tervezett kutatási és tudományos közéleti tevékenysége folyamatának tartalma és iránya.

Már korábban, az ATTB tagjai közül többekben megfogalmazódott az az igény, hogy a Műszaki Tudományok Osztálya keretében, háromévenként választott tagokkal működő tudományos bizottságban, az Anyagtudományi és Technológiai Tudományos Bizottságban, konkrét tudományos kérdésekkel is foglalkozzunk az eddigi gyakorlaton túlmutató módon. Ez a gondolkodás lényegében akkor indult el, amikor a múlt évi tisztújítás során megkaptuk azokat a szempontokat, amelyek szerint tevékenységünket szervezni kell, és amelyekről évenként be kell számolni. Az előző ciklusban megalakult, Trampus Péter által vezetett, a paksi atomerőmű kutatási problémáihoz kapcsolódó, hasonló jellegű munkabizottság alapgondolatát az ATTB februári ülésén vetettem fel, majd ezt a gondolatot az ATTB elnöke a következő osztályülésen előterjesztette, ugyanis az osztály hatásköre a tudományos bizottságok belső szervezeti egységeinek jóváhagyása. Az előterjesztést az osztály egyhangúlag elfogadta. Ezt követően az ATTB tagjainak és a bizottsághoz tartozó köztestületi tagoknak – mintegy 160 kollégának – Szabó Péter János, az ATTB elnöke, megküldte az Elképzelések a Diszlokáció a műszaki gyakorlatban, az ATTB keretében működő munkacsoport tevékenységéről, című tervezetet. A március második hetében megküldött levélben kértük, hogy azok, akiket ez a témakör érdekel, a részvételi szándékukat harminc napon belül jelezzék. Eddig tízen jelezték, hogy a munkába aktívan be kívánnak kapcsolódni, de természetesen további érdeklődők is bármikor csatlakozhatnak.

A felkérő levélben ígértük, hogy a jelentkezők számának és igényeinek ismeretében dolgozzuk ki a már említett elképzeléseken alapuló kutatási programot. Néhány elképzelést már megismertünk, és a diszlokációk témakörének a műszaki felsőoktatásban kialakult gyakorlatáról egy áttekintést adni képes adatgyűjtés első körét elvégeztük. A munkacsoport tevékenysége tehát már elkezdődött, azonban most szeretnénk elindítani azt a közös tevékenységet, amelynek a helyzetkép folyamatos megismerése mellett a tudományos kérdések boncolgatása is a része. Itt tartunk most.

Az eddigiekben a munkacsoport célkitűzésére nézve többféle megfogalmazás is készült, az alábbiak szerint:

„A Diszlokáció a műszaki gyakorlatban koordinált kutatás célja a diszlokációkra nézve olyan, egységes elméleti alapokon nyugvó és nemzetközi színvonalú ismeretanyag kidolgozása és elterjesztése a műszaki felsőoktatásban, amely alkalmas az adott területen eddig elért eredmények újraértelmezésére és innovatív technológiai megoldások kidolgozására.”

Ennek a koordinált kutatásnak – ahogy azt a projekt címe is mutatja – az oktatási anyag egységes fejlesztésén túlmenően az is célja, hogy a fejlesztés hatása a műszaki gyakorlatban is megjelenjen, azt magasabb szintre emelve.”

Az eddigi beszélgetések alapján mondhatom: úgy tapasztaljuk, hogy a hazai műszaki felsőoktatásban a diszlokációkra vonatkozó ismeretanyag tárgyalásakor egy alapvetően helytelen, a nemzetközi gyakorlatnak nem megfelelő megközelítésből indulnak ki a tananyagok. Az angol nyelvű szakirodalomban szokás, hogy az egyes nagyobb fejezetek végén feladatokat, kérdéseket is megfogalmaznak. Egy 2013-ban megjelent könyv diszlokációkat tárgyaló fejezete végén első kérdésként a következő szerepel:

Is a dislocation a physical item or substance? If not, what is it? (A diszlokáció fizikai tárgy/dolog vagy anyag? Ha nem az, akkor mi?)”

Tanulságos lenne, ha a közös munka keretében erre a kérdésre mindnyájan, jelenlegi tudásunk alapján példákkal alátámasztva, egyértelmű választ adnánk. A munkacsoport előtt álló feladatok – amelyeket természetesen magunk határozunk meg és ütemezünk – megoldásában legcélszerűbb módszernek a koordinált kutatást tartom és javaslom. Amint azt az eredeti felhívásban kifejtettük, a koordinált kutatás három szinten, alap-, közép- és felsőszinten valósítható meg, de mindhárom esetben a tevékenység a vizsgált dolgok egymás mellé rendeléséből, összehangolásából és azok viszonyba állításából áll. A munkacsoport programjának tervezetét is ezeknek az alapelveknek a figyelembevételével állítottuk össze. A koordinált kutatás három szintje értelemszerűen szorosan egymásra épül, hiszen a következő szinten elvégzendő feladatok csak az eggyel alacsonyabb szintű koordináció eredményének birtokában hajthatók végre.

Ebből adódóan, az első feladat megoldásának tervezett programját frissítve, újra elküldöm.

Üdvözlettel:
Verő Balázs
a munkacsoport vezetője


A Diszlokáció a gyakorlatban munkacsoport
kutatási programja;
a kutatás alapszintű koordinációja

(frissített változat)

Az alapszintű koordináció során a munkacsoport tagjai jelenleg meglévő ismeret- és tudásanyagának dokumentumait gyűjtjük össze, csoportosítjuk és elemezzük négy-öt területen, nevezetesen az előadások, a hallgatói gyakorlatok, a rendelkezésre álló mérési és vizsgálati lehetőségek, a számítógépes modellezési adottságok és a mesterséges intelligencia eddigi alkalmazása kapcsán.

  1. A jelenleg rendelkezésre álló információk és dokumentumok egymás mellé rendelése

    1.1. A diszlokációkkal foglalkozó egyetemi előadások alapszintű koordinációjának első lépése: a jelenleg rendelkezésre álló információk és dokumentumok egymás mellé rendelése. Ennek a feladatnak a teljesítéséhez az alábbiak szerint csoportosított információkat és dokumentumokat kérjük összeállítani:

    – Az előadó személyére vonatkozó információk (felsőfokú végzettségének típusa, tudományos fokozata; tart-e diszlokációs témakörű előadást, ha igen, hány éve; milyen szintű előadásokat tart (BSc, MSc, doktori iskola stb.)
    – Az előadásra vonatkozó információk (milyen tantárgy keretében és heti óraszámban tart előadást; elérhető-e az előadás teljes anyaga a hallgatók számára digitálisan; nyomtatott formában, például saját vagy társszerzőkkel írt jegyzete elérhető-e; milyen oktatási segédeszközöket alkalmaz az előadásokban; törekszik-e interaktív kapcsolatra a hallgatókkal az előadások során; a diszlokációkkal kapcsolatos kérdések szerepelnek-e zárthelyikben vagy a vizsgakérdések között).
    – Az előadások hátterével kapcsolatos információk (az előadások anyagának kidolgozásakor milyen információkra támaszkodott; sorolja fel a legfontosabb magyar és idegen nyelvű könyveket; támaszkodik-e diplomatervekben, PhD- és DSc-munkák anyagaira; van-e ezen a tématerületen élő nemzetközi kapcsolata; részt vett/vesz-e a témával összefüggő kutatási projektben; soroljon fel néhány olyan publikációt, amely alapul szolgált az előadások anyagának kidolgozásához).

    1.2. A diszlokációkkal foglalkozó hallgatói gyakorlatok koordinációjának első lépése: a jelenleg rendelkezésre álló információk és dokumentumok egymás mellé rendelése. Ennek a feladatnak a teljesítéséhez az alábbiak szerint csoportosított információkat és dokumentumokat kérjük összeállítani:

    – A gyakorlatvezető személyére vonatkozó információk (az előadó és a gyakorlatvezető személye megegyezik-e; ha nem, akkor milyen végzettségű a gyakorlatvezető).
    – A gyakorlatok tartalmára vonatkozó információk (hány, a diszlokációval kapcsolatos gyakorlati óra van félévente; a gyakorlatok inkább elméleti jellegűek, vagy feladatok megoldására irányulnak; van-e a diszlokációkkal kapcsolatos példatár; vannak-e a diszlokációkkal kapcsolatos demonstrációs eszközök; alkalmaz-e a gyakorlatok során számítógépes szimulációs technikákat, például a diszlokációk közötti kölcsönhatás szemléltetésére).
    – A gyakorlatok hátterével kapcsolatos információk (lényegében megegyeznek az előadások hátterével kapcsolatban említettekkel, nemzetközi kapcsolatai révén ismer-e olyan hallgatói gyakorlatot, amelyet a közeljövőben saját intézményében is be kíván vezetni).

    1.3. A diszlokációk egyedi és kollektív tulajdonságainak vizsgálatára alkalmas berendezések és eljárások alapszintű koordinációjának első lépése: a jelenleg rendelkezésre álló mérés- és vizsgálótechnikai kapacitások egymás mellé rendelése. Ennek a feladatnak a teljesítéséhez az alábbiak szerint csoportosított információkat és dokumentumokat kérjük összeállítani:

    – Intézményében vagy esetleg társintézményében van-e lehetősége a diszlokációk egyedi tulajdonságainak vizsgálatára alkalmas eszközök, például transzmissziós elektronmikroszkópok igénybevételére és a különböző típusú vékonyfólia készítési eljárások alkalmazására illetve igénybevételére)
    – Intézményében vagy esetleg társintézményében van-e lehetősége a diszlokációk kollektív tulajdonságainak vizsgálatára alkalmas technikák és értékelési eljárások alkalmazására illetve igénybevételére, elsősorban röntgendiffrakciós profilanalízisre gondolva.
    – Intézményében vagy esetleg társintézményében van-e lehetősége a pásztázó elektronmikroszkópos technikák alkalmazására a néhány mikrométer átmérőjű mikrooszlopok mechanikai vizsgálatára, beleértve az ilyen méretű minták előkészítését is.
    – A felsorolt három területen az előadónak, a gyakorlatvezetőnek van-e személyes tapasztalata e technikák alkalmazásában, a vizsgálati eredmények értelmezésében.

    1.4. A képlékeny alakváltozás diszlokációs mechanizmusával kapcsolatos számítógépes modellezési adottságok, a mesterséges intelligencia alkalmazásából adódó lehetőségek alapszintű koordinációja: a megnevezett két területen elért eddigi eredmények egymás mellé rendelése. Ennek a feladatnak a teljesítéséhez az alábbiak szerint csoportosított információkat és dokumentumokat kérjük összeállítani:

    – Az előadónak, a gyakorlatvezetőnek vagy a tanszék munkatársainak van-e diszlokációk viselkedésével foglalkozó, saját fejlesztésű számítógépes programja, és ha van, akkor mire vonatkozik a szimuláció?
    – Az előadó, a gyakorlatvezető vagy a tanszék munkatársai számára rendelkezésre áll/állnak-e piacról beszerzett diszlokáció-szimulációs programok; ha vannak, melyek ezek, és ezek alkalmazásába bevonják-e a hallgatókat, elsősorban a doktori képzés során?
    – Az előadónak vagy a gyakorlatvezetőnek van-e közvetlen hozzáférése valamely mesterséges intelligenciás programhoz, és ha van, akkor melyikhez? Van-e intézményében mesterséges intelligenciával foglalkozó csoport, alkalmazza-e a MI lehetőségeit az oktatási anyag fejlesztésében, a zárthelyik anyagának összeállításában, ellenőrzésében stb.?

    Az 1.1.–1.4. pontokban meghatározott feladatokat a munkacsoport tagjai teljesítik, az információkat és a dokumentumokat megfelelően strukturált formában Dobránszky Jánosnak az alábbi e-mail címére küldik meg (Dobranszky.Janos@eik.bme.hu), aki az adatok beérkezése után azokat összefésüli a meglévőkkel, és a munkacsoport minden tagjának megküldi a frissített összefoglalót. Célszerű lenne egy közösen használható adattárat kialakítani, és indokolt esetben megosztott dokumentumokkal dolgozni.

    1.5. A munkacsoport tagjai a kézhez kapott információ- és dokumentumcsomagokat saját szempontjaik szerint értékelik, és röviden összefoglalják a diszlokációkról szóló előadások tartalmát. Ezt az értékelést megküldik Dobránszky Jánosnak a megadott e-mail címre.

  2. A munkacsoport tagjai által egyénileg készített dokumentumok összehangolása

    A kutatás második szakaszában a munkacsoport tagjai a kézhez kapott információkat és dokumentumokat önállóan elemezik, értékelik. A kutatómunkának ebben a fázisában rendelkezésre áll az összes eredeti információ és dokumentum, illetve a munkacsoport tagjai által készített értékelő dokumentumok. Ezeknek a gyűjtését és kezelését jelenleg Dobránszky János végzi.

    2.1. Az alapszintű koordináció második lépése: a munkacsoport egyes tagjai által készített értékelő dokumentumok összehangolása az összes rendelkezésre álló dokumentum figyelembe vételével. Erre a feladatra – jelentéskészítés – a munkacsoport elnöke kéri fel a munkacsoport egyik tagját.
    2.2. A 2.1. feladat teljesítése után a munkacsoport vezetője értekezletet hív össze a jelentés megvitatására, és az elhangzó vélemények figyelembevételével módosított jelentés jóváhagyására, ami egyben a résztvevő kollégák mindegyike számára elfogadható tudásbázis jóváhagyása.

  3. A munkacsoport által jóváhagyott tudásbázis tartalmának az egyes felsőoktatási intézmények sajátos igényei szerinti kibővítése, pozitív értelmű viszonyba állítása

    Szükségszerű, hogy a mindenki által elfogadott tudásbázist az egyes felsőoktatási intézmények oktatási profiljának megfelelően egyes területeken ki kell bővíteni, egészíteni.

    3.1. A munkacsoport minden tagja, illetve az azonos intézményből jövő tagok együttesen megjelölik az adott intézmény speciális igényeit kielégítő tématerületeket, és legalább óravázlat szintig kidolgozzák az ezek oktatásához szükséges dokumentumokat. Az elkészült dokumentumokat a munkacsoport tagjai megosztják egymással.
    3.2. Az elkészült dokumentumok megvitatására, értékelésére a munkacsoport vezetője értekezletet hív össze, amelyen a dokumentumok szerzője/szerzői mutatják be a saját dokumentumaikat.

  4. Az alapszintű koordináció eredményeinek összegzése, javaslat kidolgozása egy, az alapszintű koordináció eredményeit összefoglaló írásos dokumentum (tananyag) kidolgozására, és e dokumentum szerzőinek személyére.

  5. Záró megjegyzés
    Az adatgyűjtés előzetes értékelése alapján az látható, hogy a tananyag lényegében az alapképzés (BSc) képzés igényeit elégíti ki, és a középszintű koordináció irányának kijelölése újabb egyeztetés igényel, várható, hogy ehhez a munkához a természettudományi egyetemek oktatóinak bevonása, vagyis az ATTB köztestületi tagjain kívül más kollégák meghívása, is szükséges.