Ügynöktípusú program a mesterséges intelligencia használatához

Az MTA Műszaki Tudományok Osztálya ATTB keretében működő Diszlokációk a műszaki gyakorlatban munkacsoport megalakításával – kimondva vagy kimondatlanul – az volt a célunk, hogy a képlékeny alakváltozás diszlokációs elméletének tananyagát a műszaki felsőoktatásban a kor nemzetközi színvonalához közelítsük, arra emeljük. A műszaki felsőoktatásban jelenleg is aktív szerepet játszó vezető oktatóktól tudjuk, hogy a diszlokációkkal kapcsolatos ismeretanyagot általában több évtizeddel ezelőtt írt tankönyvekből, monográfiákból oktatják, és sokszor az egyébként gyakorlati szempontból is igen fontos ismeretanyag oktatására szolgáló szűk időkeretbe még ezeknek a viszonylag régi könyvek ismeretanyagának is csak töredéke fér bele. Gondolunk itt például Verő József és Káldor Mihály: Fémtan, Kovács István és Zsoldos Lehel: Diszlokációk és képlékeny alakváltozás, valamint Prohászka János: A fémek és ötvözetek mechanikai tulajdonságai című könyvére.

Az említett három összefoglaló munka mellett természetesen a műszaki anyagtudománnyal vagy annak egyes részeivel foglalkozó jegyzetekben, könyvekben is jelentek meg diszlokációkkal kapcsolatos ismeretek, de ezekhez a már említett három könyv szolgált forrásul. Megemlítem, hogy szerzőtársaimmal, Csepeli Zsolttal és Dénes Évával a Dunaújvárosi Főiskola megbízásából mi is írtunk egy ilyen jellegű jegyzetet, és ennek a munkának a során tapasztaltuk, hogy egyes, a képlékeny alakváltozás diszlokációs elméletével kapcsolatos értelmezések a hallgatók számára nehezen érthetők, vagy akár hibásnak is mondhatók. A Bevezetés a műszaki anyagtudományba című jegyzetünkben például a fémek folyási határának szemcseméret-függését leíró Hall–Petch-összefüggés értelmezésére újszerű megközelítést közöltünk.

A műszaki felsőoktatás színvonalának emelésekor a segítségnyújtásnak két irányát is megjelölhetjük. Az egyik irány mindenképpen az, hogy a hallgatók számára a tananyag elsajátítását kell hatékonyabban segíteni, másrészt – az oktatóknak – pedig a tananyagnak a hallgatók felé való hatékony közvetítésében kell segítséget nyújtani. A hallgatók az egyéni tanulás közben sokszor szembe találkoznak a meg nem értés vagy a feladat megoldásához szükséges ismeretek hiányának problémájával. Az oktatóknak külön kihívást jelent az adott szakterületen birtokolt ismereteknek a hallgatók számára világos és érthető formában való összefoglalása, illetve a szóbeli előadás prezentációjához használt segédanyagok összeállítása, a magyar vagy akár idegen nyelvű előadás nyelvhelyességére való gondos ügyelés.

A Diszlokációk a műszaki gyakorlatban munkacsoport megalakításának gondolata mintegy két évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennem. Ekkor már bizonyos információim voltak a mesterséges intelligencia alkalmazásának lehetőségéről és az alkalmazásból adódó előnyökről. Úgy gondoltam, hogy az előzőekben említett két feladatra, nevezetesen a hallgatók és az oktatók munkájának támogatására, is alkalmas lehet a mesterséges intelligencia, és ez a remény a munkacsoport mintegy másfél éves munkája során messzemenően beigazolódott.

Ha összehasonlítjuk a műszaki felsőoktatás két főszereplőjének, az oktatónak és a hallgatónak a tevékenységét, akkor meglepődve állapíthatjuk meg, hogy annak több közös vonása is van. Ennek érdekében nézzük meg, hogy a humán, vagyis a természetes, intelligencia mit is jelent. A számos definíció közül nézzük a Wikipediában található meghatározást:

„Az emberi intelligencia általánosabban úgy fogalmazható meg, mint az információ felfogásának vagy észlelésének képessége, és tudásként való elraktározása, annak érdekében, hogy a jövőbeni adaptív magatartásformák során egy adott környezetben vagy kontextusban alkalmazható legyen.

Az emberi intelligencia az ember intellektuális bátorsága, amelyet komplex kognitív hatások, magas szintű motiváció és öntudat jellemez. Intelligenciájuk révén az emberek képesek tanulni, fogalmakat alkotni, megérteni, alkalmazni a logikát és az érveket. Ide értendők a felismerési képességek, az ötletek megértése, a tervek megtervezése, a problémák megoldása, a döntéshozatal, az információk megőrzése és a nyelv használata a kommunikációhoz. Az intelligencia lehetővé teszi az emberek számára, hogy tapasztaljanak és gondolkodjanak.”

A humán vagy természetes intelligencia utolérhetetlen voltát a tudományok, ezen belül a természet- és a műszaki tudományok, rohamos fejlődése, az elért eredmények korábban szinte hihetetlennek vélt szintje jól igazolja, nem feledkezve meg ugyanakkor arról, hogy ezt a fejlődést nem az egyes emberek, hanem az emberek összessége éri el. Ez utóbbi megállapításból az is következik, hogy a humán intelligencia minden szegmensét egyidejűleg és magas szinten támogatni tudó mesterséges intelligencia valószínűleg sohasem jöhet létre, a megjelenő mesterséges intelligencia programok így csak a humán intelligencia egy-egy részterületén segíthetik az alkotó ember munkáját. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a mesterséges intelligencia programok mindegyike csak eszköz, és ahogy még a leghétköznapibb cselekvéshez is, mint például az evés, legalább háromféle szerszámra van szükségünk, ugyanúgy az ember alkotó tevékenységének támogatásához is sokféle, ember alkotta mesterséges intelligencia programra van szükség. 

Már ennek a bejegyzésnek az első soraiban is említettük, hogy az MI-t mindenképpen figyelembe kívántuk venni a munkacsoportunk működésekor, az anyagtudomany.eu blog bejegyzései azt bizonyítják, hogy már a munkacsoport tényleges munkájának megkezdése előtt is születtek a csoport munkájához illeszkedő közlemények. Megemlítjük például, hogy már 2024-ben is megkíséreltük a Frank–Read-forrás működésével kapcsolatos kérdések tisztázását a ChatGPT segítségével. A Hogyan támogathatja a ChatGPT a felsőfokú oktatást? című bejegyzés pedig már közvetlenül kapcsolódik a tervezett tananyagfejlesztési terveinkhez. Megemlítjük ugyanakkor, hogy ebben a bejegyzésben is már felhívtuk a figyelmet arra, hogy a mesterséges intelligencia által adott válaszokat kritikával kell kezelni. Egyik kérdésünkre ugyanis tudásunkkal nem összeegyeztethető választ adott, és miután ezt jeleztük a ChatGPT-nek, elismerte tévedését és korrigálta a válaszát. Ez az Anyagvizsgálók Lapja számára készült közlemény arra is rámutatott, hogy a mesterséges intelligencia használata elsősorban konkrét kérdések megvitatásában nyújt segítséget, és hosszabb lélegzetű dokumentumok megírására nem optimális eszköz.

Az is kitűnt, hogy a beszélgetés színvonala alapvetően függ a kérdező, a felhasználó tudásának mélységétől, és így vitázóképességétől. Bár a diszlokációs munkacsoport aktív munkájának megkezdése előtt feltöltött közlemények szinte mindegyikében található utalás a mesterséges intelligencia használatának előnyeire, a munkacsoport munkájához közvetlenül illeszkedő információkat két különálló – Előszó a Diszlokáció a műszaki gyakorlatban munkacsoport munkájához és a Levél a Diszlokáció a műszaki gyakorlatban munkacsoport tagjainak című – bejegyzésben foglaltuk össze. Ezek az írások, illetve a munkacsoport ülésein elhangzott előadások vetették fel annak igényét, hogy a műszaki felsőoktatás számára létrehozzunk egy korszerű, legújabb szemléletet is tükröző információkat tartalmazó tananyagot. Mivel a csoport tagjainak csak a ChatGPT-vel volt közvetlen tapasztalata, ezért érthető, hogy a tananyag összeállításakor is ennek a szoftvernek a használatára gondoltunk.

Közbevetőleg megjegyezzük, hogy a MI-val elsősorban a fiatalabb korosztály, vagyis a hallgatók ismerkedtek meg először, és ma már szinte minden feladatukat MI-val oldják meg. Ugyanakkor az idősebb korosztály, melyre elsősorban a tananyag megírása hárul, még mind a mai napig idegenkedik ennek az eszköznek a használatától, túlhangsúlyozva annak tévedési lehetőségét. Ebben az is közrejátszhat, hogy az idősebb korosztály tagjai a ChatGPT megjelenésekor ugyan kipróbálták ezt a lehetőséget, de a kedvezőtlen tapasztalatok miatt a továbbiakban nem éltek vele. Nem vették figyelembe, hogy ezeknek a mesterséges intelligencia programoknak a háttere, a feltöltött információk mennyisége és minősége rohamosan nő, és egy két évvel ezelőtt feltett kérdésre ma már minden bizonnyal sokkal helyesebb választ kaphatnánk.

Ilyen előzmények után jutott el munkabizottságunk a 2026. március 28-i ülésünkhöz, amelyen Fekete Balázs, aki a USA-ban rakétahajtómű-tervező mérnök, kérte, hogy az ülés megkezdése előtt hozzászólhasson a tananyagfejlesztéssel foglalkozó napirendi ponthoz.

Fekete Balázs elmondta, hogy az elmúlt egy-másfél év tapasztalataiból okulva úgy látja, hogy a tananyagfejlesztési feladatot nem a ChatGPT szoftver támogatja leghatékonyabban, hanem egy új, Claude névre hallgató program. Ezt a szoftvert kifejezetten hosszabb dokumentumok, jelentések, és akár jegyzetek, könyvek írásának segítő eszközeként fejlesztették ki, nyilván támaszkodva a ChatGPT felhasználóinak visszajelzéseire. Fekete Balázs olyan meggyőzően vázolta fel ennek a szoftvernek az előnyeit, hogy a munkabizottság jelenlévő tagjaiban szinte egyöntetűen fogalmazódott meg az a kérés, hogy Fekete Balázs írjon nekünk egy rövid ismertetést a Claude nevű ügynökprogramról. Kérésünket az alábbi ismertető megküldésével teljesítette.

Záró gondolat

Ha az ember a mesterséges intelligenciáról mint eszközről beszél, akkor óhatatlanul is eszébe juthat korábbi ismeretei alapján az a mondat, miszerint emberré az állatot a szerszámhasználat tette. A Google-ban talált információ szerint:

„Az „ember eszközhasználó állat” (animal instrumentale) meghatározás a filozófiatörténetben és az antropológiában leggyakrabban Benjamin Franklinhoz köthető, bár ezt a gondolatot számos gondolkodó továbbfejlesztette.

A legfontosabb kapcsolódó gondolatok:

• Benjamin Franklin: Gyakran neki tulajdonítják a mondást, miszerint az ember „tool-making animal” (eszközkészítő állat).”

A mesterséges intelligencia rohamos, ma még beláthatatlan és a humán intelligencia legváltozatosabb területein való alkalmazása már fölvetette azt a kérdést, nehogy a Benjamin Franklin által megfogalmazott folyamat megforduljon, vagyis nehogy a MI mint eszköz használata az ember kognitív képességeit lerombolja, és az embert „állattá” tegye. XIV. Leó pápa felhívta a figyelmet arra, hogy vannak olyan kérdések, amelyekre statisztikai alapokra épülő szoftverekkel nem lehet döntést hozni, ilyenek például az erkölcsi kérdések. Nem lehet például – mondta XIV. Leó pápa – a nukleáris fegyverek bevetéséről MI alapú döntést hozni, a humán intelligencia felelőssége kikerülhetetlen.