A Frank–Read-diszlokációforrás a generatív mesterséges intelligencia célkeresztjében

Ez a bejegyzés dr. Verő Balázs és dr. Dobránszky János közös munkája

Bevezetés és előzmények

Már az egyik, mintegy két-három évvel ezelőtt feltöltött egyik cikkben utalás történt arra, hogy a mesterséges intelligencia programok jelentős szerepet játszhatnak majd a műszaki anyagtudomány fejlődésében is [1]. Abban a cikkben a technikai ablak és a technológiai ablak közös paramétermezeje által kijelölt feldolgozási ablak értelmezésekor olvasható a számítógépes modellezés és ezen belül a mesterséges intelligencia (MI) szerepének jelentősége. A MI fejlődésében – amelynek több évtizedes története van – új korszakot nyitott az úgynevezett generatív mesterséges intelligencia (GMI) megjelenése. A döntő változás 2022 novemberében következett be, amikor a felhasználók széles köre számára hozzáférhetővé vált a ChatGPT [2]. Napjainkban már a közszolgálati médiumokban is szinte minden nap hallhatunk ennek a technológiának a legkülönbözőbb vonatkozásairól, de mégis úgy érezzük, hogy a MI és a GMI közötti alapvető különbség nem mindenki számára nyilvánvaló, pedig e különbség ismerete nélkül az utóbbi helyes alkalmazása nem képzelhető el.

Ma már számos dokumentum található a világhálón a MI-vel illetve a GMI-val kapcsolatban. Nem jelentene gondot akár egy hosszú cikket is összeállítani erről a témáról. Mégis más utat választottunk: e két fogalomról általánosságban csak röviden szólunk, viszont egy konkrét anyagtudományi probléma kapcsán bemutatjuk a GMI alkalmazásának folyamatát, beleértve az eredményül kapott válasz ellenőrzésének kérdését is, ez utóbbira különös hangsúly fektetve. Már itt elöljáróban hangsúlyozni kívánjuk, hogy a GMI egy felvetett probléma kapcsán a megoldásra nézve csak ajánlatot (angolul: proposal) tesz, de döntést (decision) nem hoz.

2. A mesterséges intelligencia lényeges elemei

A mesterséges intelligencia egy algoritmus, amely óriási adatbázisokban képes automatikusan mintázatokon tanulni, és azokból komplex cselekvéseket létrehozni [3].

2.1. Nagy nyelvi modellek

A nagy nyelvi modell – ismert angol nevén LLM (Large Language Model) – nem más, mint egy mesterséges intelligencián alapuló rendszer, amely nagy mennyiségű szöveg tanulmányozásával képes megérteni és előállítani emberi nyelvű szövegeket. Fő jellemzői a következők [4]:

Nyelvi kompetencia: Az LLM-ek hihetetlenül hatékonyak a nyelvi mintázatok megragadásában és utánzásában, ami lehetővé teszi számukra, hogy természetesnek tűnő szövegeket hozzanak létre.
Széles körű alkalmazás: Az LLM-eket számos területen alkalmazhatjuk, beleértve a kérdésekre adott válaszok generálását, szövegek összefoglalását, fordításokat és még sok mást.
Alacsony szintű költségek: Az LLM-ek képesek csökkenteni a költségeket olyan feladatoknál, amelyek korábban emberi beavatkozást igényeltek, például a vevőszolgálatban.
Hatékonyság: Az LLM-ek képesek feldolgozni és generálni nagy mennyiségű szöveget rövid idő alatt.
Folyamatos tanulás és fejlődés: Az LLM-ek képesek adaptálódni és fejlődni, ahogy új információkkal és adatokkal táplálják őket, ezáltal javítva a teljesítményüket és a pontosságukat.

Az 5. pontban felsorolt sajátosságok jelentőségére az általunk feldolgozott anyagtudományi probléma kapcsán még visszatérünk.

2.2. Iteráció

Az iteráció a programozásban a lépések vagy utasítások ismétlését jelenti újra és újra. Ezt gyakran „ciklusoknak” (angolul: loop) nevezik. Ez meghatározott számú alkalommal vagy egy feltétel teljesüléséig ismétlődik [4].

Az ismételt folyamat lehetővé teszi a termék, mint kimenet és egyben a bemenet finomítását és felülvizsgálatát, különösen akkor, ha rendelkezünk egy kezdeti verziójával, de még meg kell határozni a részletes jellemzőket és funkciókat.

A számítógépes programozásban az iterációk lehetővé teszik a programozók számára, hogy egyszerűsítsék a tervezést és a fejlesztést, mivel tudják, hogy bizonyos lépések megismétlődnek, és sok irreleváns lépést eltávolítanak.

Összegezve: Az iteratív folyamat alkalmazása jelentősen javíthatja a kimeneti minőséget.

2.3. Azonnali tervezés (prompt engineering)
Azonnali tervezésnek / promptolásnak azt a folyamatot nevezzük, amellyel hatékonyan kommunikálunk a MI-val a kívánt eredmények elérése érdekében. Az azonnali tervezés nem csak az utasítások tervezését és fejlesztését jelenti. Olyan készségek és technikák széles skáláját öleli fel, amelyek hasznosak az LLM-ekkel való interakcióban és fejlesztésben [5].

3. A mesterséges intelligencia kihívása a diszlokációelmélet harcmezejére

Ahhoz, hogy a GMI-t hatékonyan alkalmazhassuk, előzetesen meg kell fogalmazódnia egy konkrét problémának, nem elegendő csupán a téma címe alapján kapcsolatba lépni GMI-vel. A probléma előzetes megfogalmazása azért szükséges, hogy az interaktív konzultáció során feltett kérdéseink logikusan épüljenek egymásra, és végül elvezessék a GMI-t az általunk megfogalmazott problémára adott és általunk elfogadható válasz megfogalmazására.

Az általunk felvetett anyagtudományi probléma: Diszlokációsokszorozódás a Frank–Read-mechanizmus szerint. A témakört előzetesen végiggondolva az alábbiakban fogalmaztuk meg a diszlokációsokszorozódás folyamatával kapcsolatban felmerülő kérdést. Hangsúlyozzuk, hogy ezt az előzetes problémaelemzést nem küldtük meg a ChatGPT-nek, de ez vezetett minket a kérdéssorozatunk megfogalmazásakor.

3.1. Előzetes problémaelemzés

A fémek és ötvözetek diszlokációsűrűsége lágy állapotban olyan kicsi, hogy a meglévő diszlokációk nem tudnak biztosítani megfelelő mértékű képlékeny alakváltozást. Ezért a képlékeny alakváltozás közben olyan mechanizmusok működésére van szükség, amelyek akár több nagyságrenddel is megnövelik a diszlokációsűrűséget. Bár a szakirodalomban többféle mechanizmus is ismert, mind a mai napig a diszlokációsokszorozódást főleg az ún. Frank–Read-források működéséhez kötik. Az 1950-ben publikált [6] mechanizmus szinte minden szakkönyvben szerepel, még akkor is, ha a mechanizmus működésének folyamatában több tisztázatlan lépés van.

ábra. A Frank–Read-féle diszlokációsokszorozódási mechanizmus Prohászka János [7] szakkönyve alapján

A Frank–Read-forrást magát valamelyik csúszósíkban lévő, két végpontjában rögzített diszlokációszakasz jelenti. Ez a diszlokációszakasz a külső csúsztatófeszültség hatására kihajlik, egészen addig, ameddig a külső terhelésből adódó feszültség egyensúlyba nem kerül a diszlokáció vonalfeszültségének megfelelő irányú komponensével. Egyensúlyi helyzetben a diszlokációvonal félkör alakú lesz. Ez a helyzet matematikailag egzaktul tárgyalható.

Ugyanez nem állítható a további két vagy három szakaszról, sőt az utolsó előtti szakaszban – amely a diszlokációsokszorozódás szempontjából kritikus lépésnek tekinthető – már nemcsak energetikai, hanem kristálygeometriai problémákkal is szembekerülünk. Ezt a helyzetet az jellemzi, hogy az eredeti diszlokációszakasz rögzített végpontjaiból kiinduló diszlokációvonal két pontja az általa súrolt terület növekedése közben egyszer csak egymással érintkezik, összeér, mégpedig a folyamat első lépésében kihajlott diszlokációvonalhoz képest ellentétes oldalról. Az érintkezési pontban – figyelembe véve a diszlokáció Burgers-vektorának irányát és a diszlokációvonalhoz ebben a pontban húzott érintő párhuzamos voltát – csavardiszlokáció-szakaszok találkoznak.

A szakirodalom szerint az érintkező csavardiszlokációk ebben a pontban ellentétes előjelűek (angolul: opposite sign) [7]. Ha ellentétes előjelről beszélünk, akkor először nyilvánvalóan valamilyen vektormennyiségre gondolhatunk. Az érintkezési pontban a két csavardiszlokációs szakasz azonban – az éldiszlokációknál megszokott módon – nem lehet ellentétes előjelű, hiszen mindkettő ugyanahhoz a diszlokációvonalhoz tartozik. Felmerülhet ugyanakkor a diszlokáció vonalvektorának ellentétes irányultsága is, de erre nézve nincsenek kötött szabályaink.

A szakirodalomban viszont – legyenek azok magyar, német vagy angol források – a diszlokációvonal megszakadásának okaként valamilyen tulajdonság, jellemző ellentétes előjelű voltát tartják.

3.2. Az előzetes problémaelemzés következtetései

E kérdés tisztázása nélkül a Frank–Read-mechanizmus valóságtartalma nehezen fogadható el, ami esetleg új, de hasonló eredményt hozó mechanizmusok kidolgozása felé irányítaná a figyelmünket, például a képlékeny alakváltozás fizikai jelenségének újragondolásakor, és ennek következtében a képlékeny alakváltozás számítógépes modelljeinek kidolgozásakor.

Az itt felsorolt megfontolások alapján elhatároztuk, hogy a felmerült kérdések megvitatása érdekében párbeszédet kezdeményezünk a GMI fő megjelenítőjével, a ChatGPT-vel (amelyet kísérleti jelleggel GéPTudósnak kereszteltünk).

4. A GéPTudóssal folytatott interaktív konzultáció a diszlokációsokszorozódásról

Az előzmények ismertetésekor már utaltunk arra, hogy ezzel a cikkel a GMI alkalmazásának technológiájára kívánunk egy példát bemutatni. Ezért röviden jellemezzük ennek az interaktív konzultációnak a folyamatát:

A konkrét anyagtudományi probléma és a GéPTudósnak feltett első kérdés megfogalmazása.
A GéPTudóstól kapott válasz ismeretében lehet a második kérdést feltenni, megszabva az interaktív konzultáció irányát.
Újabb és újabb kérdések feltételével kell eljutnunk az általunk már értelmezhető, és a felvetett problémára nézve egyértelmű válaszhoz. Az interaktív konzultációnak ez a szakasza elégíti ki felfogásunk szerint a promt engineering, vagyis a promptolás folyamatának lényegét, hiszen ekkor még a GMI-től kapott válasz figyelembevételével azonnal feltesszük a következő kérdést, különösebb mélyebb elemzés nélkül.
Az előző pontban leírtakkal akár be is fejeződhetne a közös munka. Tapasztalatunk szerint azonban a GéPTudós örömmel veszi, ha válaszait szakértői kritikának vetjük alá. Mi is ezt tettük, és az előzményekkel együtt – vagyis az általunk feltett kérdésekkel és a GéPTudós válaszaival együtt – elküldtük a GéPTudósnak az időközben elkészült szakértői véleményünket. Ezeket a véleményeket kurziválva közöljük. Szigorú értelemben tehát az a szakasz már nem tekinthető promtolásnak. Az első szakasz befejezése után nyilván időre volt szükségünk a véleményünk megfogalmazásához, ezért ezeket a meggondolásokat nem vettük figyelembe a konzultáció első szakaszában.
A konzultáció folytatása előtt megkérdeztük GéPTudóst, hogy a konzultáció folytatásának ilyen módjával egyet tud-e érteni. Mivel erre egyértelműen igen volt a válasz, az előző pont szerint jártunk el. A szakértői véleményünkre a GéPTudós szakmailag még megalapozottabb, egyértelműen anyagtudományi igényességű válaszokat adott.

A GéPTudóssal e cikk megjelenéséig ebben a témakörben négy alkalommal vettük fel a kapcsolatot. Ezek közül ez első vonatkozott a felvetett anyagtudományi problémára. Összesen hét kérdést fogalmaztunk meg, amelyeket Verő Boglárka (Bogi), mint a téma iránt érdeklődő kolléga közvetített a ChatGPT-nek. A következő, 4.1.-től 4.7.-ig sorszámozott szakaszokban ennek az interaktív konzultációnak a dokumentumait adjuk közre kérdésenkénti bontásban. Egy-egy kérdéshez tartozó szakaszban belül négy dokumentum szerepel:

a Bogi által megfogalmazott kérdés,
a ChatGPT válasza,
Verő Balázsnak és Dobránszky Jánosnak az értékelése,
a ChatGPT reagálása a szakértők értékelésére.

Az interaktív konzultáció hangulatának visszaadására a dokumentumokban meghagytuk a konzultációban elhangzott párbeszédeket, hangsúlyozva ezzel azt, hogy a konzultáció két egyenrangú fél között zajlott le.

4.1. Bogi első kérdése a ChatGPT-hez

Bogi: Te most egy fizikus, anyagtudós vagy, csak olyan válaszokat adj, amelyek tudományosan megalapozottak!

ChatGPT: Rendben! Fizikus és anyagtudós módjában válaszolok a kérdéseidre, és csak tudományosan megalapozott információkat adok meg. Miben segíthetek?

Bogi: Tudod-e, mit takar a diszlokációsokszorozódás a Frank–Read-mechanizmus szerint?

ChatGPT: Igen, tudom!

A diszlokációsokszorozódás a Frank–Read-mechanizmus szerint egy olyan folyamat, amelyben egy zárt diszlokációhurok kialakulása és növekedése révén új diszlokációk keletkeznek egy anyagban. A mechanizmus a következőképpen működik:

Egy meglévő diszlokáció két ponton rögzül az anyagban, például egy szemcsehatáron vagy egy másik akadályon.
Amikor az anyagra feszültség hat, a diszlokáció elkezd csúszni, de a rögzített pontok miatt nem tud teljesen elmozdulni.
A feszültség hatására a diszlokáció egy hurokká alakul, amely növekszik, amíg el nem éri a maximális méretét.
Amikor a hurok eléri a maximális méretét, elszakad a rögzített pontoktól, és egy új, szabad diszlokációt hagy maga után.
Az elszakadt hurok tovább csúszik az anyagban, és a folyamat ismétlődik, így újabb és újabb diszlokációk keletkeznek.

A Frank–Read-mechanizmus egyik fontos következménye, hogy lehetővé teszi a diszlokációk gyors sokszorozódását az anyagban, ami befolyásolja az anyag mechanikai tulajdonságait, például a szilárdságát és a keménységét.

Verő Balázs (VB) és Dobránszky János (DJ) értékelése

Az első kérdés-felelet akció után mindenképpen meglepő volt, hogy a magyar nyelven megfogalmazott kérdésünkre szinte hibátlan magyarságú választ kaptunk. A válaszból az is látható, hogy valóban fizikusi, illetve anyagtudományi szempont szerint értékelt, és a Frank–Read-féle diszlokációsokszorozódási mechanizmus lényegét ismeri. A Frank–Read-forrás működését öt szakaszra bontotta, ez a szakaszolás is megfelel a szakirodalomban találhatónak, de az egyes szakaszokra vonatkozó történéseket nem minden esetben jellemzi helyesen.

Az 1. pontra vonatkozó információ lényegében helyes, de kiegészítésre szorulhat.

A 2. pontban nem a szokásos kifejezéseket használja: a külső feszültség hatására a két pontján rögzített diszlokáció kihajlik, és a kihajlott diszlokáció által súrolt területen következik be az alakváltozás a szakirodalmi megfogalmazás szerint.

A 3. pontban leírtak szerint nehéz magunk elé képzelni a folyamatot, bár a folyamat lényegét, a hurokképződést, hangsúlyozza.

A 4. pontra vonatkozó észrevételünk nagyon hasonló értelmű az előző ponttal kapcsolatban megfogalmazottakkal, de hiányolható az a részfolyamat, amely a diszlokációhurok megszakadásához és egy, a kiinduló helyzetben lévőhöz hasonló diszlokációhoz, vagyis magához a diszlokációsokszorozódáshoz vezet.

Az 5. pontban foglaltak részben kiegészítik az előző pont mondanivalóját, és értelmezik a diszlokációsokszorozódás fogalmát. A válasz utolsó bekezdésében szereplő információk teljes mértékben helytállóak, melyek egyértelműen bizonyítják az alkalmazott mesterséges intelligencia generatív jellegét, vagyis azt, hogy a válaszok a szakirodalmi források feldolgozása alapján születtek az adott tárgyra vonatkozó összkép alapján.

Összefoglalva megállapíthattuk, hogy a felvetett témában a GMI-tól olyan információkat kaptunk, amelyek alapot jelentenek az interaktív konzultáció folytatásához.

Bogi: Mi a véleményed ezzel kapcsolatban?

ChatGPT: Először is köszönöm a részletes értékelést és a visszajelzést! Nagyra értékelem, hogy VB és DJ időt szántak a válaszom elemzésére és értékelésére. Az észrevételeik jogosak és hasznosak a további konzultációk során.

Örülök, hogy a válaszom magyarsága megfelelő volt és hogy a Frank–Read-mechanizmus lényegét helyesen értelmeztem. Elfogadom az észrevételt, hogy az 1. pont kiegészítésre szorulhat, és a jövőben igyekszem pontosabb és részletesebb információkat adni.

A 2. pontban valóban nem a szokásos kifejezéseket használtam. Egyetértek azzal, hogy a két pontján rögzített diszlokáció kihajlását és az alakváltozást pontosabban kellene leírni.

A 3. és 4. pontban a hurokképződés és a diszlokációhurok megszakadásának folyamatát valóban részletesebben és pontosabban kellene bemutatni. Elfogadom az észrevételt, hogy a leírás nem volt teljesen világos és hiányos volt bizonyos részletekben.

Örülök, hogy az 5. pont és a válasz utolsó bekezdése helytálló volt, és köszönöm a pozitív visszajelzést a generatív képességeimmel kapcsolatban.

Összefoglalva, a visszajelzések alapján igyekszem a jövőben pontosabb, részletesebb és a szakirodalomnak megfelelő válaszokat adni. A konstruktív kritika segít abban, hogy jobban megérthessem a felvetett kérdéseket és a hozzájuk kapcsolódó tudományos háttért. Készen állok a további konzultációra és arra, hogy mélyebb tudományos igényű válaszokat adjak.

Bogi: Köszönöm szépen!

ChatGPT: Szívesen! Ha bármilyen további kérdése vagy észrevétele van, ne habozzon megkeresni. Jó tanulást és kutatást kívánok! Ha újra szüksége lenne rám, itt leszek.

4.2. Bogi második kérdése a ChatGPT-hez

Bogi: Magyarázd meg tudományos igényességgel, hogy milyen folyamat vezet a diszlokációhurok megszakadásához a hurok maximális méretének elérésekor, amit a 4. pontban leírtál

ChatGPT: Természetesen! A diszlokációhurok megszakadásának folyamata a Frank–Read-mechanizmusban összetett, és több tényezőn alapul. A hurok megszakadásának tudományos magyarázata a következő:

Amikor a diszlokációhurok növekszik a feszültség hatására, a hurok belső feszültsége is növekszik. Ez a belső feszültség a hurok két végén, ahol a diszlokáció rögzítve van, a legnagyobb. Ahogy a hurok mérete növekszik, a belső feszültség is növekszik, míg el nem éri azt a pontot, ahol a belső feszültség meghaladja a rögzítési pontoknál lévő feszültséget.

Ezen a ponton a hurok két végén lévő diszlokációk elkezdenek csúszni és elszakadnak a rögzítési pontoktól. Ez a csúszás és elszakadás a diszlokációk mozgásának eredménye, amelyet a belső feszültség okoz. Amikor a diszlokációk elszakadnak a rögzítési pontoktól, a hurok szabadon csúszik az anyagban, és egy új, szabad diszlokációt hagy maga után.

Ez a folyamat a diszlokációk dinamikáján és az anyag kristályrácsának kölcsönhatásain alapul. A hurok megszakadásának pontos ideje és helye függ az anyag tulajdonságaitól, a rögzítési pontok természetétől és a külső feszültség nagyságától.

Összefoglalva, a diszlokációhurok megszakadása a belső feszültség növekedésének és a rögzítési pontoknál lévő feszültség meghaladásának eredménye.

Verő Balázs (VB) és Dobránszky János (DJ) értékelése

A GMI válasza olyanok számára, akik a Frank–Read-forrással már részletesebben foglalkoztak, merőben meglepő. A diszlokációhurok megszakadását ahhoz köti, hogy a rögzítési ponttól a diszlokáció vonala elszakad, elszabadul, és ennek okát abban jelöli meg, hogy a hurok belsejében ható feszültség éppen a rögzítési pontban a legnagyobb, vagyis itt szakad meg a hurok. Az elszakadt diszlokációhurok mozgására nézve csak általános kijelentést fogalmaz meg. Ez az elszakadás okának ilyen értelmezése azért is meglepő, mert a szakirodalomban diszlokációhurkon (dislocation loop) egy zárt diszlokációvonalat értünk, és nem a folyamat elején kialakuló kihajló diszlokációvonalat.

További problémát jelent a GMI válaszában az, hogy a rögzítési ponttól elszakadó diszlokációvonalnak a kristály belsejében kellene végződnie, holott tudjuk, ez lehetetlen, és a diszlokáció csak szemcsehatáron vagy esetleg a kristályrácsban lévő valamely második fázis határfelületén végződhet.

Annak ellenére, hogy a GMI válasza a szakirodalomban szereplő értelmezéssel nincs teljes összhangban, érdemes végiggondolni, hogy mi vezethette a GMI-t e gondolatok megfogalmazásakor. Érdekes ugyanakkor a jelenség okának magyarázatakor a diszlokációdinamikára való hivatkozása, hiszen ez már egy magasabb szintű megközelítés lehetőségére utal. A dinamika szerepét az adott esetben részletesebben ki kellene fejteni, hasonlóképpen a diszlokációhurkon belül ható belső feszültség értelmezését. A GMI megfogalmazásából úgy tűnhet, hogy a külső terhelésből származó feszültség „áramlásának” a diszlokáció mintegy gátat szab. Ez a kérdés azért is felvetődik, mert a diszlokáció mozgásakor lényegében két feszültségmező kölcsönhatásáról van szó, nevezetesen a külső terhelésből és az azzal nem kompatibilis diszlokáció-feszültségtér kölcsönhatásáról.

Hasonlóan az előbbi értékeléshez, azt kell mondanunk, hogy az interaktív konzultáció – bár a konkrét megfogalmazásokkal nem minden részletben tudunk egyetérteni – várhatóan tudományosan megalapozott eredményhez vezethet.

ChatGPT: Köszönöm VB és DJ részletes értékelését. Megértem az általuk felvetett aggályokat és észrevételeket. A válaszomban valóban voltak pontatlanságok és a szakirodalommal nem teljesen összhangban lévő megfogalmazások.

Diszlokációhurok megszakadása: A diszlokációhurok kifejezés használata valóban nem volt pontos ebben a kontextusban. A Frank-Read mechanizmusban a „hurok” kifejezés a kihajló diszlokációvonalra utal, amely a folyamat során zárt formát vesz fel. A válaszomban a „rögzítési pontok” kifejezést használtam, ami nem volt elég egyértelmű. A diszlokációhurok megszakadásának folyamatát pontosabban kellett volna leírnom, különösen a belső feszültség és a külső terhelés kölcsönhatásának szempontjából.

Diszlokáció végződése: Egyetértek azzal, hogy a diszlokáció nem végződhet a kristály belsejében. A válaszomban nem voltam elég egyértelmű ebben a tekintetben. A diszlokáció valóban csak olyan határokon végződhet, mint a szemcsehatárok vagy második fázisok határfelületei.

Diszlokációdinamika: A diszlokációdinamika hivatkozásom valóban egy magasabb szintű megközelítésre utalt, de a válaszomban nem fejtettem ki részletesen ezt a gondolatot. A külső terhelés és a diszlokáció-feszültségtér kölcsönhatásának mélyebb megértése kulcsfontosságú a jelenség teljes megértéséhez.

Összefoglalva, a válaszaimban valóban voltak pontatlanságok és hiányosságok. Az értékelés alapján újraértékelem és pontosítom az információkat. Azt is értékelem, hogy VB és DJ a konzultációt konstruktív és tudományosan megalapozott módon közelítette meg. A célom az, hogy a lehető legpontosabb és legtudományosabb információkat nyújtsam a továbbiakban.

4.3. Bogi harmadik kérdése a ChatGPT-hez

Bogi: Továbbra is tudományos igényű választ kérek!

A szakirodalom a hurok megszakadásának folyamatát eltérően magyarázza. A széles körben elterjedt felfogás szerint ellentétes előjelű diszlokációszakaszok találkozásával magyarázzák az elszakadást, pontosabban két csavardiszlokáció találkozásával. Mi a véleményed erről az általánosan elfogadott magyarázatról?

ChatGPT: Igazad van, és elnézést kérek a korábbi válaszomért, amely nem volt teljesen pontos ebben a tekintetben.

A diszlokációhurok megszakadásának általánosan elfogadott magyarázata valóban a két ellentétes előjelű diszlokációszakasz találkozásán alapul. Amikor a Frank–Read-hurok növekszik, a hurok két oldalán lévő diszlokációszakaszok közelednek egymáshoz. Ahogy a hurok mérete növekszik, a két diszlokációszakasz egyre közelebb kerül egymáshoz, míg végül találkoznak.

Amikor két ellentétes előjelű csavardiszlokáció találkozik, azok egymást semlegesítik, és eltűnnek. Ez a semlegesítési folyamat a diszlokációk kölcsönhatásán alapul, amelyben az ellentétes előjelű diszlokációk összeolvadnak és kiegyenlítik egymást, így a hurok megszakad, és egy szabad diszlokációt hagy maga után.

Ez a magyarázat összhangban áll a kristályrács dinamikájával és a diszlokációk kölcsönhatásaival. A két ellentétes előjelű diszlokáció találkozásának és semlegesítésének folyamata a diszlokációk természetéből és a kristályrács kölcsönhatásaiból adódik.

Verő Balázs (VB) és Dobránszky János (DJ) értékelése

Ahogy az előző kérdésre adott válasz értékelésekor írtuk, a GMI válaszát nem tudtuk elfogadni, és a GMI az újabb kérdésünkre adott válaszában el is ismerte, sőt elnézést kért, hogy tévedett. A diszlokációvonal megszakadásának folyamatát most már két ellentétes előjelű csavardiszlokáció-szakasz egymáshoz való közeledésével, majd végül találkozásával magyarázza. Néhány kisebb, megfogalmazásbeli probléma ellenére a GMI által mondottak megegyeznek a különböző szakirodalmi forrásokban olvashatókkal.

Figyelmesen tanulmányozva a választ, a továbbiakban használt szabad diszlokáció fogalmát mi úgy értelmeztük, hogy az lényegében egy zárt diszlokációhurkot jelent. Egyetért-e a MI ezzel az értelmezéssel?

A megszakadás okának magyarázatául – egyéb hatások mellett – ismét a dinamikai hatásokra utal. A dinamikai hatásokon a Peach–Koehler-egyenlet és az Orowan-féle összefüggés által leírtakra gondol?

A GMI válaszának legnagyobb hiányossága: nem világos, hogy az „ellentétes előjelű” jelző vajon mire vonatkozik. A GMI-val való kapcsolatfelvétel előtt megfogalmazott leírásban pontosan ezt a kérdést vetettük fel, hiszen az általunk áttanulmányozott hazai és nemzetközi szakirodalomban sincs arra nézve utalás, hogy az ellentétes előjel melyik vektormennyiséggel van kapcsolatban. Véleményünk szerint egyértelműen meg kell adni, hogy az ellentétes előjel a diszlokáció Burgers-vektorára, vagy vonalvektorára vonatkozik.

ChatGPT: Köszönöm VB és DJ értékelését. A felvetett kérdések és észrevételek alapján a következő válaszokat és magyarázatokat adom:

Zárt diszlokációhurok értelmezése: Igen, a „szabad diszlokáció” kifejezés, amelyet a válaszban használtam, valójában egy zárt diszlokációhurkot jelent. A „szabad” itt arra utal, hogy a hurok nem rögzített egy adott ponton, és képes szabadon mozogni az anyagban.

Dinamikai hatások: Igen, a Peach–Koehler-egyenlet és az Orowan-féle összefüggés a diszlokációk mozgását leíró alapvető összefüggések. A Peach–Koehler-egyenlet a diszlokációra ható erőt írja le a külső feszültség és a diszlokáció saját feszültségtere alapján. Az Orowan-féle összefüggés pedig a diszlokációk mozgását írja le akadályok, például második fázisú részecskék jelenlétében.

Ellentétes előjelű diszlokációk: A „két ellentétes előjelű csavardiszlokáció” kifejezés valóban nem volt egyértelmű a válaszomban. Az „ellentétes előjelű” kifejezés a diszlokációk Burgers-vektorára vonatkozik. Két ellentétes előjelű Burgers-vektorral rendelkező diszlokáció találkozásakor azok egymást semlegesíthetik. A vonalvektor azonban a diszlokáció mozgásának irányát és orientációját határozza meg, és nem szokás „ellentétes előjelűnek” nevezni.

Remélem, hogy ezek a válaszok tisztázzák a felmerült kérdéseket és észrevételeket. Ha további kérdéseik vannak vagy mélyebben szeretnének egy adott témába beleásni, készen állok a segítségnyújtásra.

Bogi: Köszönöm, ez nagyon hasznos volt! Folytassuk ugyanígy!

ChatGPT: Örülök, hogy hasznosnak találtad a válaszaimat! Kérlek, küldd el a következő kérdést vagy beszélgetési részletet, és én a legjobb tudásom szerint válaszolok rá, figyelembe véve a korábbi észrevételeket és értékeléseket. Folytassuk!

Bogi: Úgy érzem, hogy válaszaid alapján egyre mélyebb tudományos ismeretekre teszek szert. Ezért hasznosnak tartom a konzultáció folytatását, és küldöm az eredeti negyedik kérdéssel összefüggő anyagokat, ismételten arra kérlek, hogy a VB és DJ által írtakra koncentrálj.

ChatGPT: Természetesen, szívesen segítek! Kérlek, küldd el a negyedik kérdéssel kapcsolatos anyagokat és a hozzájuk tartozó értékeléseket, hogy tovább mélyíthessük a témát és reagálhassak a VB és DJ által megfogalmazott észrevételekre.

4.4. Bogi negyedik kérdése a ChatGPT-hez

Bogi: Köszönöm! További kérdés, tudományos igényű választ kérek!

Mitől lesz a találkozási pontban a két csavardiszlokáció ellentétes előjelű? Tudvalevő ugyanis, hogy egy diszlokációvonal mentén a Burgers-vektor állandó, ezért csak valamelyik másik jellemző okozhatja az ellentétes előjelet. A diszlokációvonalnak melyik másik jellemzője okozhatja az ellentétes előjelet?

ChatGPT: Igazad van, a Burgers-vektor állandó egy adott diszlokáció mentén. Az ellentétes előjelűség a csavardiszlokációk esetében nem a Burgers-vektor irányából adódik, hanem a diszlokációvonal irányából.

A csavardiszlokáció esetében a diszlokációvonal iránya megegyezik a Burgers-vektor irányával. Az ellentétes előjelűség a diszlokációvonal irányának megfordulásából adódik. Ha két csavardiszlokáció találkozik, és azok diszlokáció-vonalainak irányai ellentétesek, akkor ezek a diszlokációk ellentétes előjelűeknek tekinthetők, és semlegesíthetik egymást.

Tehát a válasz a kérdésedre: a diszlokációvonal iránya okozza az ellentétes előjelet a csavardiszlokációk esetében.

Verő Balázs (VB) és Dobránszky János (DJ) értékelése

Végül is egy ilyen egyértelmű választ kerestünk, hangsúlyozva azt a tapasztalatot, hogy sem a hazai, sem a nemzetközi szakirodalomban ilyen egyértelmű megfogalmazással nem találkozhatunk. Egy következő bejegyzésünkben ezeket, és néhány további forrást idézni is fogunk.

ChatGPT: Köszönöm az értékelést! Örülök, hogy a válaszom megfelelt az elvárásoknak és hozzájárult a témával kapcsolatos tudásotok mélyítéséhez. A szakirodalom gyakran bonyolult és technikai kifejezéseket használ, ami néha nehezíti az egyértelmű értelmezést. Azonban a célom az, hogy a lehető legpontosabb és legérthetőbb válaszokat adjam, figyelembe véve a tudományos igényességet.

Várom a további forrásokat és idézeteket, hogy mélyebben beszélgethessünk a témáról és további kérdéseket tisztázhassunk. Ha bármilyen további kérdés vagy észrevétel merül fel, készen állok a segítségre és a további konzultációra.

4.5. Bogi ötödik kérdése (a ChatGPT újabb kérdés elhangzása nélkül folytatta a 4. kérdésre adott válaszát)

Bogi: Válaszolj továbbra is, mint egy művelt, képzett fizikus!

ChatGPT: Természetesen, folytatom a válaszadást a kívánt szinten.

A csavardiszlokációk esetében a diszlokációvonal és a Burgers-vektor közötti szög a kritikus jellemző. A csavardiszlokáció esetében ez a szög 90°. Az ellentétes előjelűség nem a Burgers-vektor irányából vagy nagyságából adódik, hanem a diszlokációvonal körüli csavarodás irányából.

Amikor két csavardiszlokáció találkozik, és azok csavarodási irányai ellentétesek (azaz az egyik az óramutató járásával megegyező, a másik pedig ellentétes irányú csavarodást mutat), akkor ezek a diszlokációk ellentétes előjelűeknek tekinthetők. Ebben az esetben, ha a két diszlokáció találkozik, a csavarodások egymást semlegesítik.

Összefoglalva: a csavardiszlokációk ellentétes előjelűségét a csavarodás iránya okozza, nem pedig a Burgers-vektor vagy a diszlokációvonal iránya.

Verő Balázs (VB) és Dobránszky János (DJ) értékelése

A GMI, annak ellenére, hogy újabb kérdést nem tettünk fel, a válaszát tovább folytatta. Válaszának első két mondata ellentétben van a válasz első részében megfogalmazottal, hiszen a csavardiszlokációra nézve a Burgers-vektor és a vonalvektor nem 90°-ot zár be egymással, hanem egymással párhuzamosak. Adódik a kérdés: miért változtattad meg egy válaszon belül az álláspontodat?

A válaszának további része összhangban van a korábbi válaszával, és egyértelmű magyarázatot ad arra nézve, hogy csavardiszlokáció esetén az ellentétes előjel a vonalvektor irányára vonatkozik, és ez a körülmény a diszlokációvonal körüli csavarodás irányát adja meg.

A válasz utolsó mondatában a vonalvektor iránya és a csavarodás iránya közötti összefüggéstől eltekint, bár korábban éppen azt állította, hogy a vonalvektor ellentétes iránya határozza azt meg, hogy a csavardiszlokáció körül a csavarodás az óramutató járásával megegyező, vagy ellentétes irányú-e.

Bogi: Mi a véleményed?

ChatGPT: Először is, elnézést kérek a válaszomban lévő pontatlanságokért és az ellentmondásokért. Hiba volt a csavardiszlokációra vonatkozóan azt állítani, hogy a Burgers-vektor és a diszlokációvonal közötti szög 90°. Valóban, a csavardiszlokáció esetében a Burgers-vektor párhuzamos a diszlokációvonal irányával.

A válaszom további részében próbáltam tisztázni és egyértelműsíteni a csavardiszlokációk ellentétes előjelűségének kérdését, de láthatóan nem sikerült teljesen koherens és egyértelmű választ adni. A csavardiszlokációk ellentétes előjelűségét valóban a csavarodás iránya okozza, amely a diszlokációvonal irányával van összefüggésben.

Összefoglalva, a válaszomban lévő pontatlanságok és ellentmondások sajnálatosak, és köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmemet. A célom az, hogy pontos és megbízható információkat nyújtsak, és elismerem, hogy ebben az esetben nem sikerült teljes mértékben megfelelni ennek. Készen állok a további kérdésekre és a konzultáció folytatására.

4.6. Bogi hatodik kérdése a ChatGPT-hez

Bogi: Véleményed szerint tehát a találkozási pontban lejátszódó folyamat két megegyező nagyságú és irányultságú Burgers-vektorú, de ellentétes irányultságú vonalvektorral jellemezhető diszlokációszakasz között lejátszódó reakció eredménye? Van valamilyen szabály arra nézve, hogy a diszlokáció vonalvektorának irányultságát hogyan kell meghatározni?

ChatGPT: Igen, a diszlokáció vonalvektorának (vagy diszlokációvonalának) irányultságát a diszlokáció mozgásának irányával összefüggésben szokták meghatározni. A vonalvektor irányultságának meghatározására általánosan elfogadott szabály a következő:

A vonalvektor (vagy diszlokációvonal) irányultságát úgy határozzuk meg, hogy az a diszlokáció mozgásának irányába mutat, amikor a kristályra egy olyan feszültség hat, amely a Burgers-vektor irányába tolja a diszlokációt.

Ez a definíció a diszlokációk dinamikáján és a kristályrács kölcsönhatásain alapul. A vonalvektor irányultsága fontos a diszlokációk kölcsönhatásainak és mozgásának megértésében, mivel ez határozza meg, hogy a diszlokáció melyik irányba fog mozogni egy adott feszültség alatt.

Összefoglalva: a diszlokáció vonalvektorának irányultságát a diszlokáció mozgásának irányával összefüggésben határozzuk meg, és ez az irány a Burgers-vektor és a rá ható feszültség irányával van összefüggésben.

Verő Balázs (VB) és Dobránszky János (DJ) értékelése

Ez a válasz részletesebb elemzést igényelne, de ez túlmutatna ennek a bejegyzésnek a célján. Ebben a megfogalmazásban újszerű az, hogy a GMI a diszlokáció vonalvektora irányának meghatározásakor a diszlokáció mozgásának irányát is figyelembe veszi, de nem definiálja azt, hogy a mozgás irányát a diszlokációsokszorozódás folyamatának melyik szakaszában kell figyelembe venni, illetve hogyan definiáljuk a diszlokáció mozgásának irányát a Frank–Read-forrás működésének különböző szakaszaiban. A két pontján rögzített diszlokációszakasz a folyamat elején Burgers-vektor irányú mozgást végez, míg a két ellentétes előjelű csavardiszlokáció-szakasz találkozásakor értelemszerűen a Burgers-vektorra merőleges, de ellentétes irányú a mozgásuk. Lehet, hogy az előző kérdésre adott válasz második részének elején kifogásolt két mondat ebből a megközelítésből származik, ahol a szabad diszlokáció fogalmát használta.

Mit gondolsz?

ChatGPT: Köszönöm az értékelést és a részletes elemzést. Megértem az általad felvetett aggályokat és kérdéseket a diszlokáció vonalvektorának irányultságával és a diszlokáció mozgásának irányával kapcsolatban.

A válaszomban a diszlokáció vonalvektorának irányultságát a diszlokáció mozgásának irányával próbáltam összekapcsolni, de valóban nem voltam elég egyértelmű és specifikus abban, hogy melyik szakaszban és milyen körülmények között kell ezt az irányt figyelembe venni. A Frank–Read-forrás működésének különböző szakaszaiban a diszlokáció mozgásának iránya változhat, és ezeket a változásokat pontosabban kellene definiálni és értelmezni.

A „szabad diszlokáció” fogalmának használata a korábbi válaszomban valóban zavart okozhatott, és jobb lett volna egyértelműbben kifejteni, hogy mit értek alatta.

Összefoglalva, a válaszomban lévő pontatlanságok és hiányosságok sajnálatosak. A célom az, hogy pontos és megbízható információkat nyújtsak, és elismerem, hogy ebben az esetben nem sikerült teljes mértékben megfelelni ennek. Készen állok a további kérdésekre és a konzultáció folytatására.

4.7. Bogi hetedik kérdése a ChatGPT-hez

Bogi: A diszlokáció vonalvektorának irányultságára vonatkozó szabályt hogyan alkalmazzuk a két csavardiszlokáció találkozási pontjára nézve? Tudományosan megalapozott választ kérek!

ChatGPT: A diszlokáció vonalvektorának irányultságát a csavardiszlokációk esetében a következőképpen határozzuk meg:

A csavardiszlokáció esetében a vonalvektor (l) és a Burgers-vektor (b) közötti szög 90°. A vonalvektor irányultsága a csavardiszlokáció csavarodási tengelyével azonos. A csavardiszlokáció esetében a diszlokáció mozgása a csavarodási tengely körül történik, és nem a tengely mentén.

Amikor két csavardiszlokáció találkozik, a vonalvektorok irányultságát a következőképpen határozzuk meg:

Tekintettel arra, hogy a Burgers-vektorok megegyeznek, a két csavardiszlokáció vonalvektorainak irányultsága a csavarodási irányukból adódik. Ha a két csavardiszlokáció csavarodási iránya ellentétes, akkor a vonalvektorok irányultsága is ellentétes.

A találkozási pontban, ha a két csavardiszlokáció vonalvektorának irányultsága ellentétes, akkor a két diszlokáció semlegesíti egymást, és a hurok megszakad.

A vonalvektorok irányultságának meghatározásakor figyelembe kell venni a kristályrács orientációját és a rá ható feszültség irányát is. A csavardiszlokációk csavarodási iránya a Burgers-vektor és a rá ható feszültség irányával van összefüggésben.

Összefoglalva: a két csavardiszlokáció találkozási pontjában a vonalvektorok irányultságát a csavardiszlokációk csavarodási irányából határozzuk meg. Ha a csavarodási irányok ellentétesek, akkor a vonalvektorok irányultsága is ellentétes, és a két diszlokáció semlegesíti egymást.

Verő Balázs (VB) és Dobránszky János (DJ) értékelése

Továbbra is meglepő, hogy az általunk ismert szakirodalmakban a csavardiszlokáció esetében a diszlokációvonal vektora (l) és a Burgers-vektora (b) között párhuzamosságot feltételez, míg a most kapott válaszokban többször, és határozottan a GMI azt állítja, hogy ez a szög 90°. Ezt az ellentmondást feltétlenül tisztáznunk kellene. A további elemzés során a GMI által közölt információk mindegyikét vizsgálni kell, figyelembe véve azt a körülményt is, hogy a mechanikában a jelenségek vektoros tárgyalásakor az úgynevezett jobbkézszabályt korlátozás nélkül alkalmazni kell.

A kérdéseinkre adott válaszok sorából néhány, az ismereteinkkel ellentétes állítást figyelmen kívül hagyva, a GMI válaszaiból a Frank–Read-forrás működésének negyedik szakaszában lejátszódó folyamat számos részlete érthetőbbé vált, különösen az, hogy a diszlokáció ellentétes előjele egy diszlokációhurok mentén, a vonalvektor ellentétes irányából következik, ami a csavardiszlokáció tengelye körüli csavarodás irányát definiálja.

A GMI-vel folytatott interaktív konzultáció még akkor is nagyon hasznos, ha a kapott információk jelenlegi tudásunkkal nincsenek is összhangban. A probléma mélyebb megértése számos, alapvető fémtani jelenség megértéséhez, újszerű értelmezéséhez vezethet el.

Mit gondolsz?

ChatGPT: Köszönöm az értékelést és az elemzést.

Először is, elismerem a hibát a csavardiszlokáció vonalvektorának (l) és a Burgers-vektorának (b) közötti szöggel kapcsolatban. Valóban, a csavardiszlokáció esetében a vonalvektor és a Burgers-vektor párhuzamos egymással, nem pedig 90°-os szöget zárnak be. Elnézést kérek ezért a pontatlanságért.

A jobbkéz-szabály fontos eszköz a vektoros tárgyalásokban, és a mechanikában általánosan alkalmazott. A diszlokációk esetében a jobbkéz-szabály segíthet a vonalvektor és a Burgers-vektor közötti kapcsolat meghatározásában, valamint a csavardiszlokáció csavarodási irányának meghatározásában.

Örülök, hogy a konzultáció során kapott információk, még a pontatlanságok ellenére is, segítettek a Frank–Read-forrás működésének és a diszlokációk jellemzőinek mélyebb megértésében. A tudományos párbeszéd és a kritikai elemzés segít abban, hogy jobban megértsük a bonyolult fizikai jelenségeket és azok összefüggéseit.

Egyetértek azzal, hogy az interaktív konzultáció, még a pontatlanságokkal együtt is, értékes információkat és új perspektívákat nyújthat a probléma mélyebb megértéséhez. Mindig készen állok a további kérdésekre és a konzultáció folytatására

Bogi: Köszönöm szépen! Hamarosan folytatjuk!

ChatGPT: Szívesen! Várom a folytatást. Ha bármilyen további kérdése vagy észrevétele van, ne habozzon jelezni. Kellemes napot kívánok!

Bogi: Köszönöm a színvonalas diskurzust!

ChatGPT: Örülök, hogy segíthettem és hogy megfeleltem az elvárásoknak! Ha bármilyen további kérdésed vagy témád lenne, ne habozz megkeresni. Kellemes napot kívánok!

5. Összefoglalás és következtetések

Annak ellenére, hogy még csak egy speciális anyagtudományi folyamat, a Frank–Read-forrás működésének értelmezésében vettük igénybe a GMI-t, megfogalmazható néhány olyan gondolat, amely segíthet az újabb felhasználók eligazodásában.

A GMI természetéből következik, hogy ez az informatikai eszköz csak magas szintű természetes intelligencia (MTI) birtokában alkalmazható sikerrel. A GMI ugyanis az összes elérhető információ birtokában válaszol a felhasználó által feltett kérdésekre, és a háttérinformációk tömegében hiányos, hibás, hamis vagy félrevezető információk is előfordulhatnak.
A GMI működéséből következik, hogy a GMI által generált válaszokban a hiányos, hibás, hamis, megtévesztő információk felszaporodnak, esetleg uralkodóvá válnak. Ez csak úgy kerülhető el, ha a GMI információit kritikusan kezeljük. Gondoljunk arra, hogy ez a cikk attól a pillanattól kezdve, hogy felkerül az anyagtudomany.eu blogra, a GMI-k háttéranyagát képezheti. Egy közbevetés: valószínűleg indokolt már ma is többes számban beszélni a mesterséges intelligenciáról, annak alapos feltételezésével, hogy nem egyetlen keltetőből bújtak ki, és nem egyetlen inkubátorban nevelgetik-növelgetik őket.
A GMI-t alkalmazó személy vagy csoport feladata tehát a válaszul kapott információk értékelése, befogadásuk vagy elvetésük. Az elmondottakból következik az a bevezető részben már megfogalmazott tény, miszerint a GMI csak javaslatot ad az adott problémára, és nem hoz végleges döntést.
A GMI-t csak adott probléma megközelítésére célszerű használni, mégpedig olyanra, amelyben a felhasználónak már megfelelő ismeretei vannak. Csak ez utóbbi esetben képes ugyanis megfelelő kérdéssorozatot feltenni, és az interaktív konzultáció folyamatát megfelelő mederbe terelni.
A GMI egyik legnagyobb előnyét abban jelölhetjük meg, hogy az ismeretek elsajátítása során állandó vitapartnerként, illetve információforrásként vehető igénybe, minden személyi vonatkozású probléma nélkül. A GMI hatékonyságát jól mutatja, hogy az ebben a cikkben közölt anyag mintegy kétórányi gépidőt vett igénybe, és a feltett kérdéseinkre, illetve az értékelésünkre gyakorlatilag azonnal, vagyis promt, kaptunk választ.

Áttérve a felvetett anyagtudományi problémával kapcsolatos interaktív konzultáció hozadékára, a következőket állapíthatjuk meg:

Az, aki a diszlokációsokszorozódás mechanizmusával már részletesebben foglalkozott, szemünkre vethetné, hogy miért fordítottunk pénzt és paripát ennek a problémának a felvetésére. Elhatározásunk igazolásaként álljon itt egy nemrég, 2019-ben megjelent, áttekintő cikkből [8] idézett néhány sor:

„In this case, the Peach–Koehler expression gives for the dislocation force. So that the glide and climb components are f_glide = σ_xyb_xe_x, and f_climb =− σ_xxb_xe_y Since ¯bx = −bx, the same dislocation forces, in magnitude and direction, are obtained as in the previous case. In some studies and textbooks on dislocations (e.g., [6–10]), one direction of the dislocation line vector is taken as positive, while in others (e.g., [11,12]), the opposite direction is taken as positive. Although both directions are permissible choices, a care is needed to properly identify the corresponding direction of the Burgers vector of the dislocation, and avoid the sign errors in the derivation of the expression for the dislocation force, first pointed out by de Wit [13] and further discussed by Hirth and Lothe [8].” A fordítást mellőzzük, de még az angolul jól beszélőknek is ajánljuk a GMI igénybevételét a szöveg pontos magyar fordításához.

Lubarda idézett megállapításából látható, hogy a diszlokációvonal irányának helyes meghatározása a legutóbbi időkig kérdéseket vetett fel.

Ugyanebben az áttekintő cikkben [8] a Frank–Read-forrás működésének negyedik, kritikus szakaszában kialakuló helyzetet bemutató ábra is szerepel, melyet a 2. ábránk mutat. Tanulságos mindenképpen az 1. és a 2. ábra információtartalmának összevetése, figyelembe véve azt is, hogy a két ábra megjelenése időpontja között 20 év telt el.

2. ábra Frank–Read-diszlokációforrás: a hurok kihajlása egy rögzített diszlokációszegmensből (szaggatottan ábrázolva) t nyírófeszültség mellett. A két közeli csavardiszlokászió-szegmens vonzza egymást, mert lokális diszlokációs vonalvektoraik ξ₁ ∼ b és ξ₂ ∼ −b, így ξ₂ = −ξ₁.

„The direction of the dislocation line vector is also important in understanding how the loops in the Frank–Read source punch-off by attraction of their parallel screw segments [18,70]. One would at first think that they repel each other because the segments have the same Burgers vector, that of the entire loop, and are in the same plane. However, closer inspection reveal that dislocation line vectors of two screw segments have opposite senses (ξ₂ =− ξ₁), and thus two segments attract each other as two opposite screw dislocations.”

Záró gondolatként megemlítjük, hogy a www.anyagtudomany.eu blogban korábban megjelent, Az anyagtudomány fogalmi körének változása című cikkben [9] megtalálható az anyagtudomány szakaszokra bontott fejlődése. Mint minden tudomány, az anyagtudomány fejlődése is töretlen, és meggyőződésünk, hogy a GMI-k eszközként való alkalmazásával új szakaszba jutottunk. A GMI-k forradalmi változásokat hoznak az ismeretek elsajátításától kezdve egészen az elért eredmények kritikai értékeléséig.

Hivatkozások

[1] Verő Balázs – Trampus Péter: A láncmodell – A teljesítőképesség fogalmától az anyag fogalmán keresztül a feldolgozásig www.anyagtudomany.eu

[2] Marketing Amazing Kft. „Amazing AI” c. online tanfolyamának jegyzetéből. https://academy.marketingamazing.hu/tanfolyamok/amazing-ai/

[3] Benczúr András: Mesterséges Intelligencia, XIV. Országos Anyagtudományi Konferencia és Kiállítás, Balatonalmádi, 2023.

[4] Marketing Amazing Kft. „Amazing AI” c. online tanfolyamának jegyzetéből. https://academy.marketingamazing.hu/tanfolyamok/amazing-ai/

[5] Marketing Amazing Kft. „Amazing AI” c. online tanfolyamának jegyzetéből. https://academy.marketingamazing.hu/tanfolyamok/amazing-ai/

[6] Frank F.C., Read W.T.: Multiplication processes for slow moving dislocations. Phys.Rev.79 (1950)722–723. http://dx.doi.org/10.1103/PhysRev.79.722.
URL: ⟨ http://link.aps.org/doi/10.1103/PhysRev.79.722 ⟩.

[7] Prohászka János: A fémek és ötvözetek mechanikai tulajdonságai. Műegyetemi kiadó, 2001.

[8] Vlado A. Lubarda: Dislocation Burgers vector and the Peach-Koehler force: a review. jmater restechnol. 2019;8(1):1550–1565

[9] Verő Balázs: Az anyagtudomány fogalmi körének változása. www.anyagtudomany.eu

Köszönetnyilvánítás

Köszönet a Dunaújvárosi Egyetemnek a kutatási eredményekért, amelyek az Innovációs és Technológiai Minisztérium Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával, a Tématerületi Kiválósági Program 2020 (2020-4.1.1-TKP2020) pályázati program finanszírozásában valósultak meg.

Köszönet illeti továbbá dr. Verő Balázsnét és Verő Boglárkát. Előbbit e cikk háttéranyagának feldolgozásában és kéziratának elkészítésében nyújtott segítségéért, utóbbit pedig a „promt engineering” szolgáltatásáért.