Az Anyagtudományi és Technológiai Tudományos Bizottság keretében működő Diszlokációk a műszaki gyakorlatban nevű munkacsoport 2025. november 27-én tartotta soron következő ülését. Ezen az ülésen a szakmai előadást Gonda Viktor, az Óbudai Egyetem docense Alakítás keresztmetszetváltozás nélkül – szilárdság- és teljesítőképesség növelés könyöksajtolással címmel tartotta. A szakmai előadás után a bizottság tagjai megbeszélést folytattak a képlékeny alakváltozás diszlokációs elméletének a felsőoktatásban betöltött mai helyzetéről. A beszélgetés alapját egy mesterséges intelligenciával készült javaslat képezte.
Így készült a család és a szakma Verő József emlékezetére
2025. szeptember 30-án jeles napra ébredtünk, ugyanis ezen a napon avattuk fel édesapánk emléktábláját a Széphalom utcai házának falán, és ugyanezen a napon délután tartotta meg a szakma az Akadémián tartott emlékülést.
Az ember a mindennapi események sodrában előre sohasem tudja, hogy egy későbbi, az adott pillanatban jelentős eseménynek végül is mi a kiindulópontja. Így vagyok én az előbb említett két jelentős eseménnyel is, és számomra is meglepő volt, hogy már milyen régóta foglalkoztatott a gondolat: édesapám munkásságára – halála után 40 évvel – rá kellene ismét irányítani a figyelmet. Ne feledjük, hogy már negyven kohómérnök évfolyam végzett úgy, hogy édesapámmal az oktatás keretében már személyesen nem találkozhatott, legfeljebb csak közvetve, az általa írt, mindmáig tankönyvként használt Fémtan könyvével.
Alakváltozási textúra modellezése
Jurij Sidor professzor előadásával folytatódott a Diszlokáció a műszaki gyakorlatban munkacsoport őszi féléve. Az előadó szakmai életútját és az előadásának rövid tartalmát az alábbiakban olvashatjuk.
Határ a világűr – és a döntések ára. Mérnöki munkám a Kennedy Űrközpontban és a Challenger tanulságai
A diszlokáció a műszaki gyakorlatban munkacsoport ez évi negyedik, május 23-án tartott, ülésén Fekete Balázs – gépészmérnök, PhD – a blogbejegyzés címével azonos címmel tartott mintegy másfél órás előadást. Ez a bejegyzés a nagy érdeklődést kiváltó előadás diasorát tartalmazza. Az előadásról Dobránszky János, a bizottság társelnöke videofelvételt készített, amely az általa kezelt munkanaplóban érhető el. Azok a kollégák, aki nem tagjai a munkabizottságnak, az előadás anyagát ezen a linken érhetik el:
Diszlokációs munkacsoport — Fekete Balázs előadása — MSTeams-értekezlet-20250523_152215.mp4
Beszélgetés a ChatGPT-vel S. Tóth László előadása után (2025. március 8.)
Első kérdés:
Egy tudományos szakbizottsági értekezleten az előadó a képlékeny alakváltozásról, az úgynevezett statisztikus diszlokációk és a geometriailag szükséges diszlokációk szerepét tárgyalta. Az ilyen témájú tudományos cikkekben a „statisztikai” jelző mellett „véletlenszerű” („random”) jelzőt is használják. Kérlek, definiáld röviden a diszlokációnak ezt a két fajtáját, és azt, hogy melyik jelző a gyakrabban használt!
A ChatGPT válasza az első kérdésre:
A képlékeny alakváltozás során a statisztikus diszlokációk (SD – statistical dislocations) és a geometriailag szükséges diszlokációk (GND – geometrically necessary dislocations) eltérő szerepet töltenek be:
Így lesz teljes az ’56-os történet
Előző bejegyzésemet már több, mint 1300-an olvasták, ezért arra gondoltam, hogy édesapám és Geleji Sándor NDK-ból való hazatérésének részleteit László bátyámtól kapott információkkal kiegészítem. Ehhez idézem az eredeti bejegyzés vonatkozó részletét:
„Elsejéről másodikára virradó hajnalban azonban váratlanul megszólalt a telefon, és édesanyánk nagy meglepetésére és örömére, édesapánk szólalt meg a vonal másik végén. Nyilván az első kérdés édesanyánk részéről arra vonatkozott, hogy jól van-e, és hogy hol van. Édesapánk röviden elmondta, hogy útitársának, Geleji Sándornak óbudai lakásáról telefonál, jól van, és még ezen a hajnalon megpróbál gyalog hazajutni. Ez a körülbelül egy, másfél órás túra sikerrel járt, és november 2-án, kora délelőtt megint együtt volt a család. Arra nem emlékszem, hogy nekünk, gyerekeknek édesapánk a hazaérkezése után részletesen elmesélte volna a hazautazás viszontagságait, csak annyit említett, hogy a Deák Ferenc nevű gőzössel érkezett meg az óbudai kikötőbe, és még ezelőtt gépfegyverrel lőtték a hajójukat.”
A leírtak majdnem minden részletben megfelelnek a valóságnak, egy ponton azonban nem. Nevezetesen ott, hogy szüleink, illetve édesapám a gyerekeket nem tájékoztatta a hazautazás részleteiről, pontosabban én nem emlékszem, vagy már elfelejtettem, hogy hogyan is jutottak haza. Ahogy azt már említettem, László bátyám mesélte el nem sokkal 84. születésnapja előtt, amikor meglátogattuk őt a pilisvörösvári Szent Erzsébet Otthonban. Beszélgetés közben megemlítettem neki, hogy a blogomra szeretném feltenni az ’56-os forradalmi eseményekről szóló írásomat. Amikor röviden fölelevenítettük a családdal történteket, és eljutottunk a hazatérés részleteihez, Laci bátyám számos részlettel ki tudta egészíteni a történetet.
Köszöntő az ATTB és a Diszlokáció a műszaki gyakorlatban munkacsoport 2024. november 19-i ülésén
Tisztelettel köszöntöm az ATTB tagjait, a „diszlokációs munkacsoport” alapító tagjait és meghívott kedves vendégeinket!
Bár a Diszlokáció a műszaki gyakorlatban nevű munkacsoport története az anyagtudomany.eu blogon olvasható, engedjétek meg, hogy néhány mondat erejéig felidézzem ezt a mintegy nyolc hónapra visszatekintő történetet. Teszem ezt azért is, hogy eljussak ahhoz a fogalomhoz, ahhoz a gondolathoz, amelyből kiindulva fogalmaztam meg ennek a köszöntőnek a mondanivalóját.
Egy, csak kevesek által ismert ’56-os történet
Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc eseményeit a már majdnem 70 év óta folyó gondos történelmi kutatások nyomán szinte percről-percre ismerjük, de még mindig előkerülnek újabb dokumentumok, személyes visszaemlékezések, amelyek még teljesebbé teszik a képet. A következőkben olvasható bejegyzés az én visszaemlékezéseimet tartalmazza.
A forradalom ideje alatt én 12 éves voltam, és csak a sajátos körülményeknek köszönhető, hogy a mintegy öt évvel ezelőtt írt visszaemlékezéseim – legalábbis én úgy érzem – egy szűkebb szakmai csoport, a kohász társadalom tagjai számára érdekesek lehetnek, és kiegészítik az adott korszakról eddig megismert történetet.
Mindezt elsősorban az magyarázza, hogy a visszaemlékezés főszereplői a kohász társadalom meghatározó szereplői voltak, nevezetesen édesapám, dr. Verő József, a Metallográfia illetve Fémtan professzora, professzortársa, dr. Geleji Sándor, aki képlékenységtant tanított, és Szele Mihály – mindenki Miska bácsija – aki vaskohászattant tanított, mindannyian a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen. Mindhármuk életútjáról az interneten részletes adatok találhatók.
Levél a Diszlokáció a műszaki gyakorlatban munkacsoport tagjainak
Küldi: Verő Balázs, a munkacsoport vezetője – 2024. november 2.
Tisztelt munkacsoporti Tagok, kedves Kollégák!
Köszöntöm, mint a munkacsoport alapító tagját, és egyben tájékoztatom, hogy a csoport folytatja a munkát. Engedje meg, hogy tömören összefoglaljam az eddig történteket, amelyek ismeretében kirajzolható a munkacsoport tervezett kutatási és tudományos közéleti tevékenysége folyamatának tartalma és iránya.
Előszó a Diszlokáció a műszaki gyakorlatban munkacsoport munkájához
Az Anyagtudományi és Technológiai Tudományos Bizottság vezetői és a Diszlokáció a műszaki gyakorlatban munkacsoport vezetője az új akadémiai év kezdetén úgy gondolják, hogy célszerű visszatekinteni a munkacsoportban eddig végzett munka eredményeire és a munka folytatásának lehetőségére. Azt is elhatároztuk, hogy az anyagtudomany.eu blogon nyilvánosságra hozzuk a munkában részt venni szándékozó kollégáknak írt levelet, amely tartalmazza a kutatási program első szakaszának, az alapszintű koordinációnak a feladatait, megkönnyítendő a hivatkozást.
A munkaprogram közzétételének második céljaként arra hivatkozunk, hogy a koordinált kutatással kapcsolatos, eddig a blogra feltöltött anyagokat körülbelül kétszázan tekintették meg, és így abban is reménykedhetünk, hogy a közös munkához újabb résztvevők csatlakoznak.