Az MTA Műszaki Tudományok Osztálya ATTB keretében működő Diszlokációk a műszaki gyakorlatban munkacsoport megalakításával – kimondva vagy kimondatlanul – az volt a célunk, hogy a képlékeny alakváltozás diszlokációs elméletének tananyagát a műszaki felsőoktatásban a kor nemzetközi színvonalához közelítsük, arra emeljük. A műszaki felsőoktatásban jelenleg is aktív szerepet játszó vezető oktatóktól tudjuk, hogy a diszlokációkkal kapcsolatos ismeretanyagot általában több évtizeddel ezelőtt írt tankönyvekből, monográfiákból oktatják, és sokszor az egyébként gyakorlati szempontból is igen fontos ismeretanyag oktatására szolgáló szűk időkeretbe még ezeknek a viszonylag régi könyvek ismeretanyagának is csak töredéke fér bele. Gondolunk itt például Verő József és Káldor Mihály: Fémtan, Kovács István és Zsoldos Lehel: Diszlokációk és képlékeny alakváltozás, valamint Prohászka János: A fémek és ötvözetek mechanikai tulajdonságai című könyvére.
Sikeresen zárult az Artemis II program
Fekete Balázs gépészmérnök, aki jelenleg a NASA rakétahajtómű-tervező mérnöke, a Diszlokáció a műszaki gyakorlatban munkacsoport kérésére beszámolót készített az Artemis II küldetésről, melyet az alábbi képre kattintva lehet megtekinteni (pdf).
Fekete Balázs szakmai életútjának fontosabb állomásai a Határ a világűr – és a döntések ára. Mérnöki munkám a Kennedy Ūrkozpontban és a Challenger tanulságai című, korábban közölt blogbejegyzésben olvashatók.
Lágyacélok nemfolytonos rugalmas-képlékeny alakváltozási átmenete és ennek következményei melegen hengerelt szalagok feldolgozásánál
A Diszlokáció a műszaki gyakorlatban elnevezésű munkacsoport ez évi harmadik – és összességében már nyolcadik – értekezletét 2026. március 25-én tartotta, amelyen a lágyacélok talán legjellegzetesebb viselkedéséről, a nemfolytonos rugalmas-képlékeny alakváltozási átmenetről, dr. Mucsi András, gépészmérnök, tartott előadást. Az előadó szakmai életrajza és előadásának rövid kivonata az alábbiakban olvasható.
Nagyméretű energetikai nyomástartó rendszerek szerkezetintegritási elemzéseinek holisztikus koncepciója
A Paksi Atomerőmű további üzemidő-hosszabbítása lehetőségének vizsgálataiban fontos szerepet játszanak a sok szempont elemzésén alapuló szerkezetintegritási számítások
A Diszlokációk a mérnöki gyakorlatban munkacsoport – amely az MTA Műszaki Tudományok Osztálya Anyagtudományi és Technológiai Tudományos Bizottsága keretében működik – ez évi második ülését március 2-án, hétfőn tartotta. Az ülés fő napirendi pontját Fekete Tamás, a HUN-REN Energiatudományi Kutatóközpont csoportvezetője, Nagyméretű energetikai nyomástartó rendszerek szerkezetintegritási elemzéseinek holisztikus koncepciója című előadása jelentette. A témakör számos, szakmailag érdekes kérdését érintő előadást élénk szakmai konzultáció követte.
Acélváros születése, iparunk büszkesége-tündöklése és csendes hanyatlása-magánya
Kállai Gábor írása
1. Acélváros születése
Mottó: Természetesnek tűnik, hogy épített környezetünk és a mindennapi életünk egyik legjelentősebb-meghatározó szerkezeti anyaga és stratégiai szereplője az acél.
A korszerű-gazdaságos acéltermék előállítására a térségben egy új város született.
Amikor 1950 május 2-án az ország közepén, a Duna partján szerényen meghúzódó Pentelei- fennsíkon megtörtént az első kapavágás, egy új város (Sztálinváros később módosítva Dunaújváros) építése-születése kezdődött. Sokan gyanakodva hitték, hogy alig több mint 4 év után már Martin-acél készül az első kemencéből, és 50 évvel később már a hazai acélkohászat „fellegvára” lesz a Dunai Vasmű. Az ózdi, a diósgyőri és a csepeli kohászok segítették a „kistestvért”.
Az MI lesz a harmadik vagy negyedik hivatalos bíráló?
1. Bevezetés
Már egy, mintegy két-három évvel ezelőtt feltöltött egyik cikkben utaltam arra, hogy a mesterségesintelligencia-programok jelentős szerepet játszhatnak majd a műszaki anyagtudomány fejlődésében. (Az anyagtudomany.eu blogomban a következő bejegyzésre utalok: A Frank-Read diszlokációforrás a generatív mesterséges intelligencia célkeresztjében). A technikai ablak és a technológiai ablak közös paramétermezeje által kijelölt feldolgozási ablak értelmezésekor utaltam a számítógépes modellezés és ezen belül a mesterséges intelligencia (MI) szerepének jelentőségére. (Utalás az Új generációs, nagy hozzáadott értékű, többes fázisú acélok az életminőség szolgálatában – egy sikeres pályázat margójára c. bejegyzésre). Az MI fejlődésében – amelynek már legalább tíz éves története van – új korszakot nyitott az úgynevezett generatív MI megjelenése. Napjainkban már a közszolgálati médiumokban is szinte minden nap hallhatunk ennek a technológiának a legkülönbözőbb vonatkozásairól, például az oktatásban a jövőben valószínűleg betöltendő szerepéről. (Hogyan támogathatja a ChatGPT a felsőfokú oktatást?). Mégis úgy érzem, hogy az MI és a generatív MI közötti alapvető különbség nem mindenki számára nyilvánvaló, pedig e nélkül ez utóbbi helyes alkalmazása nem képzelhető el. Amennyiben egy új szakterület fogalmai bekerülnek a hétköznapi beszédbe, az is gyakori, hogy ezeket a fogalmakat azok pontos definíciójának ismerete nélkül használjuk, és ez különösen gyakori, ha ezeket a fogalmakat az angol eredeti betűszavas rövidítésével helyettesítjük, tetézve ezt a bajt azzal is, hogy még a helyes kiejtésre sem ügyelünk.
A fenomenológiai modellezésnek a kutatásban és oktatásban játszott szerepéről szóló előadással folytatta munkáját a Diszlokációs munkacsoport
A Diszlokáció a műszaki gyakorlatban munkacsoport ez évi első ülését 2026. január 28-án volt, amelyen dr. Béres Gábor Fenomenológiai modellek az oktatásban és a kutatásban a GAMF-on címmel tartott előadást.
Az előadó életrajza az alábbiakban olvasható:
Béres Gábor József, gépészmérnök, okleveles kohómérnök, egyetemi docens és tudományos dékánhelyettes a Neumann János Egyetem GAMF Karán.
Alakítás keresztmetszetváltozás nélkül – szilárdság- és teljesítőképesség-növelés könyöksajtolással
Az Anyagtudományi és Technológiai Tudományos Bizottság keretében működő Diszlokációk a műszaki gyakorlatban nevű munkacsoport 2025. november 27-én tartotta soron következő ülését. Ezen az ülésen a szakmai előadást Gonda Viktor, az Óbudai Egyetem docense Alakítás keresztmetszetváltozás nélkül – szilárdság- és teljesítőképesség növelés könyöksajtolással címmel tartotta. A szakmai előadás után a bizottság tagjai megbeszélést folytattak a képlékeny alakváltozás diszlokációs elméletének a felsőoktatásban betöltött mai helyzetéről. A beszélgetés alapját egy mesterséges intelligenciával készült javaslat képezte.
Így készült a család és a szakma Verő József emlékezetére
2025. szeptember 30-án jeles napra ébredtünk, ugyanis ezen a napon avattuk fel édesapánk emléktábláját a Széphalom utcai házának falán, és ugyanezen a napon délután tartotta meg a szakma az Akadémián tartott emlékülést.
Az ember a mindennapi események sodrában előre sohasem tudja, hogy egy későbbi, az adott pillanatban jelentős eseménynek végül is mi a kiindulópontja. Így vagyok én az előbb említett két jelentős eseménnyel is, és számomra is meglepő volt, hogy már milyen régóta foglalkoztatott a gondolat: édesapám munkásságára – halála után 40 évvel – rá kellene ismét irányítani a figyelmet. Ne feledjük, hogy már negyven kohómérnök évfolyam végzett úgy, hogy édesapámmal az oktatás keretében már személyesen nem találkozhatott, legfeljebb csak közvetve, az általa írt, mindmáig tankönyvként használt Fémtan könyvével.
Alakváltozási textúra modellezése
Jurij Sidor professzor előadásával folytatódott a Diszlokáció a műszaki gyakorlatban munkacsoport őszi féléve. Az előadó szakmai életútját és az előadásának rövid tartalmát az alábbiakban olvashatjuk.