Bizonyára nem kell különösképpen indokolnunk, hogy a Lüders-nyúlásról, mint fémtani jelenségről szóló beszélgetések sorát éppen egy szakítóvizsgálatról, pontosabban annak eredményéről, a szakítódiagramról szóló konzultációval kezdjük. Az is érthető, hogy az adott esetben a figyelmünk elsősorban a szakítódiagram x tengelyén feltüntetett mennyiség tartalmának fizikailag helyes értelmezésére koncentrálódik. Már az erről szóló elemzés is szakmailag érdekes eredményt adott, de számunkra minden bizonnyal fontosabb az a megállapítás, miszerint az anyagtudományi jelenségek értelmezésekor mindig a fizikai valóságból kell kiindulni, és ha erre az alapgondolatra építjük a készülő jegyzetünket, akkor az a nemzetközileg elfogadott felfogásnak fog megfelelni.
Verő Balázs
ChatGPT-s beszélgetések a legacélosabb fémtani jelenségről, a Lüders-folyásról
Álalános emberi tapasztalat, hogyha egy hosszan tartó és sikeres emberi vagy munkakapcsolat valamilyen belső vagy külső okból megszakad, akkor szinte szükségszerű, hogy az ember keresi ennek a kapcsolatnak valamilyen folytatási lehetőségét. Úgy gondoljuk – és reméljük, – hogy hasonló érzésekkel fejeztük be a Diszlokáció a műszaki gyakorlatban nevű munkacsoport munkáját a Groma István professzor meghívására, a tanszéki tárgyalótermében megtartott záróértekezlet után is. A munkacsoportban végzett munka folytatásának egyik lehetőségét a Bereczki Péter által felajánlott alapítványi támogatással tervezett jegyzetírás jelenti. Az elmúlt, mintegy három hónap történései ennek realitását bizonyítják. Ugyanakkor az elmúlt hónapok történései egy másik folytatási lehetőségre is ráirányították a figyelmünket. Mucsi András habilitációs védése során a Verő Balázs által feltett folyási jelenséggel kapcsolatos kérdése elindította azt a folyamatot, amely a mai napig mintegy tíz ChatGPT-s beszélgetéshez vezetett. Ezen ChatGPT-s beszélgetéssorozat résztvevői felelevenítették az e témakörben létrejött korábbi kapcsolataikat és próbáltak magyarázatot találni több, a mai napig sem teljes mértékben tisztázott jelenségre. További cél volt az, hogy az egyetemi szintű képzésekben a konvencionálisan folyási jelenséggel kapcsolatosan oktatott tananyagot közelebb hozzuk a korabeli és a mai korszerű módszerekre alapuló vizsgálati eredményekhez. Ebben a munkában folyamatosan támaszkodhattunk és fogunk is támaszkodni Fekete Balázsnak, a munkacsoport egyik előadójának és aktív tagjának konzultációira. Ezeket a beszélgetéseket fogjuk ezen a blogon közölni.
A diszlokációs munkacsoport hagyatéka
A legutóbbi bejegyzésünk lényegében a diszlokációs munkacsoport záróértekezletének emlékeztetője volt, amelyben a hozzászólók mondanivalójának legfontosabb elemeit tettük közzé. Azt kértük ugyanis az előkészítő munka során a résztvevőktől, hogy mondják el röviden, mit tartanak saját tevékenységükben, illetve a többi résztvevő munkájában különösen figyelemre méltónak. A hozzászólások közül bizonyára sokuknak felkeltette az érdeklődésüket S. Tóth László professzornak a Taylor összefüggés néhol helytelen alkalmazásáról megfogalmazott mondatai. Amikor Dobránszky Jánossal az emlékeztetőt összeállítottuk, megfogalmazódott bennünk az az ötlet, hogy de jó lenne erről a témáról egy munkacsoport ülésen belül vitatkozni, azt megbeszélni. Mivel erre a záróértekezlet után lehetőség már nem nyílik, úgy gondoltuk, hogy megkérjük a ChatGPT-t, hogy fejtse ki részletesen a Taylor összefüggéssel kapcsolatos véleményét. A bevezető szöveg után ennek a Jánossal közösen készült chates beszélgetésnek a teljes anyagát közöljük, utalva arra, hogy a beszélgetésben a tervezett jegyzettel kapcsolatban is kapunk hasznos tanácsokat.
A Diszlokációk a műszaki gyakorlatban munkacsoport záróértekezletének előzményei és iránymutatásai
Készült 2026. júliusában. Összeállította Verő Balázs, szerkesztette Dobránszky János, lektorálták a résztvevők
Az eredeti tervek szerint is csak távjelenléti formában működtetni kívánt, tudományos kutatási vitafórum lezárásaként egy személyes részvételű záróértekezlet megtartását Groma István vetette fel a hetedik értekezlet utáni beszélgetés közben, és egyúttal jelezte, hogy örömmel vendégül látja a munkacsoport tagjait az ELTE Anyagfizika Tanszékén. A záróértekezlet megtartását és a meghívást mindenki örömmel fogadta, és Dobránszky Jánossal együtt vállaltuk annak előkészítését. Az időpont kijelölésekor mindenképpen figyelembe kívántuk venni a munkacsoport két oszlopos tagjának, S. Tóth Lászlónak és Fekete Balázsnak az esetleges, más irányú lekötöttségeit. Kiderült, hogy Fekete Balázs ez évben nem látogat haza az USA-ból, míg S. Tóth László június közepe táján minden bizonnyal itthon lesz, mert előadást tart Kecskeméten a MASZK konferencián. Így a záróértekezlet időpontjára előzetesen június 11-ét jelöltük meg, kiderült, hogy ebben az időpontban az előadók szinte mindegyike eleget tud tenni Groma István meghívásának.
Eredményes munkát végzett a diszlokációs munkacsoport
A Diszlokáció a műszaki gyakorlatban munkacsoport a nyolcadik szakmai előadás elhangzásával befejezte munkáját, és a több, mint egy éves működése alatt végzett tevékenységéről zárójelentést készítettünk. Ez a jelentés a munkacsoport esetleges további terveiről is szól.
Diszlokációs munkacsoport – Zárójelentés
A diszlokáció: képlékeny alakváltozás és alakítási keményedés
Groma István, az ELTE Anyagfizikai Tanszéke professzorának előadása két részre tagozódott. Az első részben azokat a diszlokációkkal kapcsolatos, alapvető ismereteket mutatta be, amelyek alapján értelmezhető, hogy a tiszta réznél miért „jobb” szerkezeti anyag a bronz, illetve az acél miért múlja felül a tiszta vas tulajdonságait. Groma István professzor több évtizedes tapasztalatából kiindulva, a témakör minden lényeges elemét érintve tárgyalta azokat a jelenségeket, amelyek szükségesek a kristályos anyagok képlékeny alakváltozásakor bekövetkező tulajdonságváltozások, elsősorban az alakítási keményedés értelmezéséhez. Hangsúlyozta, hogy ebben a folyamatban kezdeményező szerepet játszottak a magyar kutatók is, nevezetesen Orován Egon és Polányi Mihály. Az előadás kiemelkedően érdekes része az a szuperszámítógéppel készített szimuláció, amely mintegy egymilliárd atom kristályban való elrendeződését mutatja, láthatóvá téve a hibaszerkezet bizonyos elemeinek megjelenését is. Az előadás változatlan formájában kiválóan megfelel egy diszlokációkkal magasabb szinten foglalkozó csoport számára készített bevezetőnek, míg az egyes felvetett témákat kibővítve akár egy diszlokációs előadássorozat tematikájának is tekinthető.
Az MI lesz a harmadik vagy negyedik hivatalos bíráló?
1. Bevezetés
Már egy, mintegy két-három évvel ezelőtt feltöltött egyik cikkben utaltam arra, hogy a mesterségesintelligencia-programok jelentős szerepet játszhatnak majd a műszaki anyagtudomány fejlődésében. (Az anyagtudomany.eu blogomban a következő bejegyzésre utalok: A Frank-Read diszlokációforrás a generatív mesterséges intelligencia célkeresztjében). A technikai ablak és a technológiai ablak közös paramétermezeje által kijelölt feldolgozási ablak értelmezésekor utaltam a számítógépes modellezés és ezen belül a mesterséges intelligencia (MI) szerepének jelentőségére. (Utalás az Új generációs, nagy hozzáadott értékű, többes fázisú acélok az életminőség szolgálatában – egy sikeres pályázat margójára c. bejegyzésre). Az MI fejlődésében – amelynek már legalább tíz éves története van – új korszakot nyitott az úgynevezett generatív MI megjelenése. Napjainkban már a közszolgálati médiumokban is szinte minden nap hallhatunk ennek a technológiának a legkülönbözőbb vonatkozásairól, például az oktatásban a jövőben valószínűleg betöltendő szerepéről. (Hogyan támogathatja a ChatGPT a felsőfokú oktatást?). Mégis úgy érzem, hogy az MI és a generatív MI közötti alapvető különbség nem mindenki számára nyilvánvaló, pedig e nélkül ez utóbbi helyes alkalmazása nem képzelhető el. Amennyiben egy új szakterület fogalmai bekerülnek a hétköznapi beszédbe, az is gyakori, hogy ezeket a fogalmakat azok pontos definíciójának ismerete nélkül használjuk, és ez különösen gyakori, ha ezeket a fogalmakat az angol eredeti betűszavas rövidítésével helyettesítjük, tetézve ezt a bajt azzal is, hogy még a helyes kiejtésre sem ügyelünk.
A fenomenológiai modellezésnek a kutatásban és oktatásban játszott szerepéről szóló előadással folytatta munkáját a Diszlokációs munkacsoport
A Diszlokáció a műszaki gyakorlatban munkacsoport ez évi első ülését 2026. január 28-án volt, amelyen dr. Béres Gábor Fenomenológiai modellek az oktatásban és a kutatásban a GAMF-on címmel tartott előadást.
Az előadó életrajza az alábbiakban olvasható:
Béres Gábor József, gépészmérnök, okleveles kohómérnök, egyetemi docens és tudományos dékánhelyettes a Neumann János Egyetem GAMF Karán.
Alakítás keresztmetszetváltozás nélkül – szilárdság- és teljesítőképesség-növelés könyöksajtolással
Az Anyagtudományi és Technológiai Tudományos Bizottság keretében működő Diszlokációk a műszaki gyakorlatban nevű munkacsoport 2025. november 27-én tartotta soron következő ülését. Ezen az ülésen a szakmai előadást Gonda Viktor, az Óbudai Egyetem docense Alakítás keresztmetszetváltozás nélkül – szilárdság- és teljesítőképesség növelés könyöksajtolással címmel tartotta. A szakmai előadás után a bizottság tagjai megbeszélést folytattak a képlékeny alakváltozás diszlokációs elméletének a felsőoktatásban betöltött mai helyzetéről. A beszélgetés alapját egy mesterséges intelligenciával készült javaslat képezte.
Így készült a család és a szakma Verő József emlékezetére
2025. szeptember 30-án jeles napra ébredtünk, ugyanis ezen a napon avattuk fel édesapánk emléktábláját a Széphalom utcai házának falán, és ugyanezen a napon délután tartotta meg a szakma az Akadémián tartott emlékülést.
Az ember a mindennapi események sodrában előre sohasem tudja, hogy egy későbbi, az adott pillanatban jelentős eseménynek végül is mi a kiindulópontja. Így vagyok én az előbb említett két jelentős eseménnyel is, és számomra is meglepő volt, hogy már milyen régóta foglalkoztatott a gondolat: édesapám munkásságára – halála után 40 évvel – rá kellene ismét irányítani a figyelmet. Ne feledjük, hogy már negyven kohómérnök évfolyam végzett úgy, hogy édesapámmal az oktatás keretében már személyesen nem találkozhatott, legfeljebb csak közvetve, az általa írt, mindmáig tankönyvként használt Fémtan könyvével.