A Diszlokáció a műszaki gyakorlatban munkacsoport a nyolcadik szakmai előadás elhangzásával befejezte munkáját, és a több, mint egy éves működése alatt végzett tevékenységéről zárójelentést készítettünk. Ez a jelentés a munkacsoport esetleges további terveiről is szól.
Diszlokációs munkacsoport – Zárójelentés
Verő Balázs
A diszlokáció: képlékeny alakváltozás és alakítási keményedés
Groma István, az ELTE Anyagfizikai Tanszéke professzorának előadása két részre tagozódott. Az első részben azokat a diszlokációkkal kapcsolatos, alapvető ismereteket mutatta be, amelyek alapján értelmezhető, hogy a tiszta réznél miért „jobb” szerkezeti anyag a bronz, illetve az acél miért múlja felül a tiszta vas tulajdonságait. Groma István professzor több évtizedes tapasztalatából kiindulva, a témakör minden lényeges elemét érintve tárgyalta azokat a jelenségeket, amelyek szükségesek a kristályos anyagok képlékeny alakváltozásakor bekövetkező tulajdonságváltozások, elsősorban az alakítási keményedés értelmezéséhez. Hangsúlyozta, hogy ebben a folyamatban kezdeményező szerepet játszottak a magyar kutatók is, nevezetesen Orován Egon és Polányi Mihály. Az előadás kiemelkedően érdekes része az a szuperszámítógéppel készített szimuláció, amely mintegy egymilliárd atom kristályban való elrendeződését mutatja, láthatóvá téve a hibaszerkezet bizonyos elemeinek megjelenését is. Az előadás változatlan formájában kiválóan megfelel egy diszlokációkkal magasabb szinten foglalkozó csoport számára készített bevezetőnek, míg az egyes felvetett témákat kibővítve akár egy diszlokációs előadássorozat tematikájának is tekinthető.
Az MI lesz a harmadik vagy negyedik hivatalos bíráló?
1. Bevezetés
Már egy, mintegy két-három évvel ezelőtt feltöltött egyik cikkben utaltam arra, hogy a mesterségesintelligencia-programok jelentős szerepet játszhatnak majd a műszaki anyagtudomány fejlődésében. (Az anyagtudomany.eu blogomban a következő bejegyzésre utalok: A Frank-Read diszlokációforrás a generatív mesterséges intelligencia célkeresztjében). A technikai ablak és a technológiai ablak közös paramétermezeje által kijelölt feldolgozási ablak értelmezésekor utaltam a számítógépes modellezés és ezen belül a mesterséges intelligencia (MI) szerepének jelentőségére. (Utalás az Új generációs, nagy hozzáadott értékű, többes fázisú acélok az életminőség szolgálatában – egy sikeres pályázat margójára c. bejegyzésre). Az MI fejlődésében – amelynek már legalább tíz éves története van – új korszakot nyitott az úgynevezett generatív MI megjelenése. Napjainkban már a közszolgálati médiumokban is szinte minden nap hallhatunk ennek a technológiának a legkülönbözőbb vonatkozásairól, például az oktatásban a jövőben valószínűleg betöltendő szerepéről. (Hogyan támogathatja a ChatGPT a felsőfokú oktatást?). Mégis úgy érzem, hogy az MI és a generatív MI közötti alapvető különbség nem mindenki számára nyilvánvaló, pedig e nélkül ez utóbbi helyes alkalmazása nem képzelhető el. Amennyiben egy új szakterület fogalmai bekerülnek a hétköznapi beszédbe, az is gyakori, hogy ezeket a fogalmakat azok pontos definíciójának ismerete nélkül használjuk, és ez különösen gyakori, ha ezeket a fogalmakat az angol eredeti betűszavas rövidítésével helyettesítjük, tetézve ezt a bajt azzal is, hogy még a helyes kiejtésre sem ügyelünk.
A fenomenológiai modellezésnek a kutatásban és oktatásban játszott szerepéről szóló előadással folytatta munkáját a Diszlokációs munkacsoport
A Diszlokáció a műszaki gyakorlatban munkacsoport ez évi első ülését 2026. január 28-án volt, amelyen dr. Béres Gábor Fenomenológiai modellek az oktatásban és a kutatásban a GAMF-on címmel tartott előadást.
Az előadó életrajza az alábbiakban olvasható:
Béres Gábor József, gépészmérnök, okleveles kohómérnök, egyetemi docens és tudományos dékánhelyettes a Neumann János Egyetem GAMF Karán.
Alakítás keresztmetszetváltozás nélkül – szilárdság- és teljesítőképesség-növelés könyöksajtolással
Az Anyagtudományi és Technológiai Tudományos Bizottság keretében működő Diszlokációk a műszaki gyakorlatban nevű munkacsoport 2025. november 27-én tartotta soron következő ülését. Ezen az ülésen a szakmai előadást Gonda Viktor, az Óbudai Egyetem docense Alakítás keresztmetszetváltozás nélkül – szilárdság- és teljesítőképesség növelés könyöksajtolással címmel tartotta. A szakmai előadás után a bizottság tagjai megbeszélést folytattak a képlékeny alakváltozás diszlokációs elméletének a felsőoktatásban betöltött mai helyzetéről. A beszélgetés alapját egy mesterséges intelligenciával készült javaslat képezte.
Így készült a család és a szakma Verő József emlékezetére
2025. szeptember 30-án jeles napra ébredtünk, ugyanis ezen a napon avattuk fel édesapánk emléktábláját a Széphalom utcai házának falán, és ugyanezen a napon délután tartotta meg a szakma az Akadémián tartott emlékülést.
Az ember a mindennapi események sodrában előre sohasem tudja, hogy egy későbbi, az adott pillanatban jelentős eseménynek végül is mi a kiindulópontja. Így vagyok én az előbb említett két jelentős eseménnyel is, és számomra is meglepő volt, hogy már milyen régóta foglalkoztatott a gondolat: édesapám munkásságára – halála után 40 évvel – rá kellene ismét irányítani a figyelmet. Ne feledjük, hogy már negyven kohómérnök évfolyam végzett úgy, hogy édesapámmal az oktatás keretében már személyesen nem találkozhatott, legfeljebb csak közvetve, az általa írt, mindmáig tankönyvként használt Fémtan könyvével.
Beszélgetés a ChatGPT-vel S. Tóth László előadása után (2025. március 8.)
Első kérdés:
Egy tudományos szakbizottsági értekezleten az előadó a képlékeny alakváltozásról, az úgynevezett statisztikus diszlokációk és a geometriailag szükséges diszlokációk szerepét tárgyalta. Az ilyen témájú tudományos cikkekben a „statisztikai” jelző mellett „véletlenszerű” („random”) jelzőt is használják. Kérlek, definiáld röviden a diszlokációnak ezt a két fajtáját, és azt, hogy melyik jelző a gyakrabban használt!
A ChatGPT válasza az első kérdésre:
A képlékeny alakváltozás során a statisztikus diszlokációk (SD – statistical dislocations) és a geometriailag szükséges diszlokációk (GND – geometrically necessary dislocations) eltérő szerepet töltenek be:
Így lesz teljes az ’56-os történet
Előző bejegyzésemet már több, mint 1300-an olvasták, ezért arra gondoltam, hogy édesapám és Geleji Sándor NDK-ból való hazatérésének részleteit László bátyámtól kapott információkkal kiegészítem. Ehhez idézem az eredeti bejegyzés vonatkozó részletét:
„Elsejéről másodikára virradó hajnalban azonban váratlanul megszólalt a telefon, és édesanyánk nagy meglepetésére és örömére, édesapánk szólalt meg a vonal másik végén. Nyilván az első kérdés édesanyánk részéről arra vonatkozott, hogy jól van-e, és hogy hol van. Édesapánk röviden elmondta, hogy útitársának, Geleji Sándornak óbudai lakásáról telefonál, jól van, és még ezen a hajnalon megpróbál gyalog hazajutni. Ez a körülbelül egy, másfél órás túra sikerrel járt, és november 2-án, kora délelőtt megint együtt volt a család. Arra nem emlékszem, hogy nekünk, gyerekeknek édesapánk a hazaérkezése után részletesen elmesélte volna a hazautazás viszontagságait, csak annyit említett, hogy a Deák Ferenc nevű gőzössel érkezett meg az óbudai kikötőbe, és még ezelőtt gépfegyverrel lőtték a hajójukat.”
A leírtak majdnem minden részletben megfelelnek a valóságnak, egy ponton azonban nem. Nevezetesen ott, hogy szüleink, illetve édesapám a gyerekeket nem tájékoztatta a hazautazás részleteiről, pontosabban én nem emlékszem, vagy már elfelejtettem, hogy hogyan is jutottak haza. Ahogy azt már említettem, László bátyám mesélte el nem sokkal 84. születésnapja előtt, amikor meglátogattuk őt a pilisvörösvári Szent Erzsébet Otthonban. Beszélgetés közben megemlítettem neki, hogy a blogomra szeretném feltenni az ’56-os forradalmi eseményekről szóló írásomat. Amikor röviden fölelevenítettük a családdal történteket, és eljutottunk a hazatérés részleteihez, Laci bátyám számos részlettel ki tudta egészíteni a történetet.
Köszöntő az ATTB és a Diszlokáció a műszaki gyakorlatban munkacsoport 2024. november 19-i ülésén
Tisztelettel köszöntöm az ATTB tagjait, a „diszlokációs munkacsoport” alapító tagjait és meghívott kedves vendégeinket!
Bár a Diszlokáció a műszaki gyakorlatban nevű munkacsoport története az anyagtudomany.eu blogon olvasható, engedjétek meg, hogy néhány mondat erejéig felidézzem ezt a mintegy nyolc hónapra visszatekintő történetet. Teszem ezt azért is, hogy eljussak ahhoz a fogalomhoz, ahhoz a gondolathoz, amelyből kiindulva fogalmaztam meg ennek a köszöntőnek a mondanivalóját.
Egy, csak kevesek által ismert ’56-os történet
Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc eseményeit a már majdnem 70 év óta folyó gondos történelmi kutatások nyomán szinte percről-percre ismerjük, de még mindig előkerülnek újabb dokumentumok, személyes visszaemlékezések, amelyek még teljesebbé teszik a képet. A következőkben olvasható bejegyzés az én visszaemlékezéseimet tartalmazza.
A forradalom ideje alatt én 12 éves voltam, és csak a sajátos körülményeknek köszönhető, hogy a mintegy öt évvel ezelőtt írt visszaemlékezéseim – legalábbis én úgy érzem – egy szűkebb szakmai csoport, a kohász társadalom tagjai számára érdekesek lehetnek, és kiegészítik az adott korszakról eddig megismert történetet.
Mindezt elsősorban az magyarázza, hogy a visszaemlékezés főszereplői a kohász társadalom meghatározó szereplői voltak, nevezetesen édesapám, dr. Verő József, a Metallográfia illetve Fémtan professzora, professzortársa, dr. Geleji Sándor, aki képlékenységtant tanított, és Szele Mihály – mindenki Miska bácsija – aki vaskohászattant tanított, mindannyian a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen. Mindhármuk életútjáról az interneten részletes adatok találhatók.