Előző bejegyzésemet már több, mint 1300-an olvasták, ezért arra gondoltam, hogy édesapám és Geleji Sándor NDK-ból való hazatérésének részleteit László bátyámtól kapott információkkal kiegészítem. Ehhez idézem az eredeti bejegyzés vonatkozó részletét:
„Elsejéről másodikára virradó hajnalban azonban váratlanul megszólalt a telefon, és édesanyánk nagy meglepetésére és örömére, édesapánk szólalt meg a vonal másik végén. Nyilván az első kérdés édesanyánk részéről arra vonatkozott, hogy jól van-e, és hogy hol van. Édesapánk röviden elmondta, hogy útitársának, Geleji Sándornak óbudai lakásáról telefonál, jól van, és még ezen a hajnalon megpróbál gyalog hazajutni. Ez a körülbelül egy, másfél órás túra sikerrel járt, és november 2-án, kora délelőtt megint együtt volt a család. Arra nem emlékszem, hogy nekünk, gyerekeknek édesapánk a hazaérkezése után részletesen elmesélte volna a hazautazás viszontagságait, csak annyit említett, hogy a Deák Ferenc nevű gőzössel érkezett meg az óbudai kikötőbe, és még ezelőtt gépfegyverrel lőtték a hajójukat.”
A leírtak majdnem minden részletben megfelelnek a valóságnak, egy ponton azonban nem. Nevezetesen ott, hogy szüleink, illetve édesapám a gyerekeket nem tájékoztatta a hazautazás részleteiről, pontosabban én nem emlékszem, vagy már elfelejtettem, hogy hogyan is jutottak haza. Ahogy azt már említettem, László bátyám mesélte el nem sokkal 84. születésnapja előtt, amikor meglátogattuk őt a pilisvörösvári Szent Erzsébet Otthonban. Beszélgetés közben megemlítettem neki, hogy a blogomra szeretném feltenni az ’56-os forradalmi eseményekről szóló írásomat. Amikor röviden fölelevenítettük a családdal történteket, és eljutottunk a hazatérés részleteihez, Laci bátyám számos részlettel ki tudta egészíteni a történetet.
Olvass tovább
