Egy kutatási program kidolgozásakor illetve sikeres pályázás után a következő szempontokat célszerű figyelembe venni:
Nagyon alaposan meg kell vizsgálni, hogy a pályázati kiírás milyen irányú tevékenységet tűz ki célul. Tisztában kell lennünk a tervezett kutatás jellegével kapcsolatban azzal, hogy az alapkutatástól a késztermék előállításáig terjedő skálán hol helyezkedik el a választott téma. Az OTKA-projektek alapvetően alapkutatást támogatnak, míg az EU-projektek döntő többségében egy 10-es skálán pontosan meg kell adni azt, hogy milyen szintről indul a kutatás, és hová kíván eljutni.
Alapvető, hogy a választott témában meglegyen a szakirodalmi tájékozottságunk. Legalább az utolsó öt év publikációit célszerű feldolgozni, különös tekintettel az ún. áttekintő cikkek tartalmára, és nem szabad megfeledkezni a témához illeszkedő szabadalmakról sem.
Lényeges, hogy csak akkor kezdeményezzünk új projektet, ha korábbi tapasztalataink és a szakirodalmi adatok szerint képesek vagyunk túllépni a már elért szintet, reprodukciós kutatásra ma már aligha lehet támogatást kapni, de ez nem is lehet egy valódi kutató számára érdekes.
A pályázat sikerét nagyon nehéz előre megítélni, de ha az adott területen a korábbi tevékenységünk során új ötlet merült fel, akkor joggal reménykedhetünk pályázatunk sikerében. Az ötleten alapuló invenciózus pályázatok várhatóan a legsikeresebbek, különösen akkor, ha az ötlet megvalósulása számottevő tudományos vagy gazdasági eredménnyel jár.
A kutatási program összeállításakor gondosan mérlegelni kell a rendelkezésre álló infrastrukturális és humán erőforrásokat. Ma már elképzelhetetlen olyan program, amely egyetlen munkahely lehetőségeire épül, ezért már a program tervezésekor el kell különíteni a cégen belül megoldható feladatokat azoktól, amelyek csak külső erők bevonásával teljesíthetők.
Amennyiben mi vállaljuk a konzorcium vezetését, a konzorciumi partnerek kiválasztásakor szigorúan a projekt teljesíthetőségének szempontjait szabad csak figyelembe venni, a személyi vagy baráti kapcsolatok csak akkor segíthetik a projekt megvalósíthatóságát, ha azok hiányzó területek lefedését szolgálják.
Mivel a hazai és EU-s projektek futamideje általában 3 vagy 4 év, arra is kell gondolni, hogy ezalatt az idő alatt a projektben résztvevők személye változhat, különösen igaz ez a fiatalabb kutatókra. Ezért a személyi állományt úgy kell megválasztani, hogy az egyes feladatok megoldása még akkor is biztosított legyen, ha valaki kilép a kutatócsoportból.
A projekt menedzsere mellett mindig lennie kell egy olyan személynek, aki ezt a feladatot zökkenőmentesen át tudja venni, aki tisztában van a projekt határidejeivel, pénzügyi helyzeteivel, a közbeszerzési folyamatokkal.
Bízva a projektjavaslat elfogadásában, törekedni kell arra, hogy a projekt első szakaszához szükséges kísérleti és segédanyagok rendelkezésünkre álljanak. Ugyanis, ha nagyobb értékű anyag vagy segédanyag beszerzése szükséges, akkor a közbeszerzési eljárás vontatottsága miatt feltehetően csak késve kaphatjuk meg a szükséges anyagokat.
A projekt megírásával egy időben célszerű a kísérleti tervet is megalkotni, olyan mélységig, hogy abból egyértelműen kitűnjön az anyag- és segédanyag-szükséglet, illetve a szükséges munkaidő-ráfordítás. A különböző típusú vizsgálatok számának ismeretében meg lehet becsülni a költségkeretet is, figyelembe véve az egyes vizsgálatok költségeit.
Mindenképpen célszerű tartalékok képzése, hiszen a kutatási folyamat közben újabb vizsgálati igények merülhetnek fel.