Javaslatok a magyar tudományos nyelv használatának megőrzéséről, előmozdításáról

Szerző:

A Magyar Tudományos Akadémia 2024. május 6-án, hétfőn tartja 197. közgyűlését, amely kitüntetett figyelmet fordít a magyar tudományos nyelv használatának megőrzésére, előmozdítására. A napirend 19. pontjában egyéni indítványként szerepel a következőkben olvasható előterjesztésünk. Az előterjesztést teljes szövegében változatlan formában közöljük:

„… soha ne feledd, miképpen idegen nyelveket tudni
szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség.”
Kölcsey Ferenc, 1837

Ajánlások a magyar tudománynyelvek védelmére

A magyar szaknyelvek és tudománynyelvek fokozatosan visszaszorulnak a felsőoktatásban, a tudományos minősítésben, a kutatásban és az akadémiai életben. Ez a folyamat veszélyezteti a magyar nyelv és a magyar nemzet megmaradását. Ezért a magyar tudománynyelvek megőrzése napjainkban olyan közügy, amely a Magyar Tudományos Akadémia alapvető kötelessége.

A 197. Közgyűlés az ajánlásaival csatlakozik az MTA elnökének és a magyar nyelv ápolásáért dolgozó bizottságainak a magyar tudományos nyelvek megőrzése érdekében tett erőfeszítéseihez. Ezek elismeréseként és ezek folytatásához kíván a Közgyűlés új lendületet adni azzal, hogy a magyar tudománynyelveket fenyegető veszélyekre rámutatva, azok elhárításának érdekében határozatokba foglalja ajánlásait. 

A Magyar Tudományos Akadémia közel 18 ezer akadémikus és nem akadémikus köztestületi tagján keresztül a magyar tudományos közösség felé fordul, hiszen közös ügyünk a magyar nyelv, a szaknyelvek és nemzeti tudománynyelveink megvédése és folyamatos fejlesztése.

Ezért a Magyar Tudományos Akadémia Közgyűlése a következő ajánlásokat fogadja el:

1. ajánlás:
Minden tudományterületen szükséges megőrizni és fenntartani magyar nyelvű tudományos kiadványokat[1]. Erre az MTA tagjai és tudományos osztályai fordítsanak különös gondot.

2. ajánlás:
Minden tudományterületen szükséges megőrizni és fenntartani magyar nyelvű tudományos rendezvényeket. Erre az MTA tagjai és tudományos osztályai fordítsanak különös gondot.

3. ajánlás:
A magyar költségvetési forrásokból működtetett kutatástámogatási rendszerekben meg kell szüntetni a kizárólagos angolnyelvűséget. Azokat a pályázatokat, amelyekben minden résztvevő (kiíró, pályázó és bíráló) magyar, magyar nyelven kell beadni.

4. ajánlás:
Magyar kutatók magyar nyelven is rendszeresen jelentessenek meg tudományos közleményeket. Ez legyen feltétele a tudományos értekezések elfogadásának; a vonatkozó elveket és módszereket be kell építeni a tudományos címek odaítélésének eljárásaiba.

5. ajánlás:
A magyar állampolgároknak az önálló tudományos műveiket minden szinten (a tudományos diákköri dolgozattól a doktori (PhD) értekezésen át az MTA doktora cím elnyeréséért benyújtott doktori műig és az akadémikusi székfoglalóig) magyar nyelven vagy magyar nyelven is szükséges megírni, benyújtani, elbírálni, előadni, megvitatni és megvédeni. A magyar nyelvű értekezéseket kiegészítheti (ez egyébként mindig kívánatos a nemzetközi tájékoztatásra), de ki nem válthatja idegen nyelvű dolgozat, értekezés egyidejű beadása.

Az egyéni előterjesztést Dobránszky János, Bősze Péter, Verő Balázs, Kontra Miklós, Kaptay György jegyzik. Az előterjesztéshez az MTA mind a tizenegy osztályáról támogatóként negyven kiváló magyart tudós csatlakozott.

A május 6-i közgyűlési szavazás után az eredményről tájékoztatni fogjuk a tisztelt olvasókat.

Olvass tovább

 „Sic itur ad astra”

Szerző:

A történészek szájából gyakran elhangzik az a sóhaj, hogy „de jó lett volna, ha a vizsgált történet szemtanújával még találkozhattunk volna”. Gondoljunk csak a most 200 éve született Petőfi Sándor születési helyével kapcsolatos vitára, vagy akár arra, hogy Szent István királyunkat mikor és hol koronázták meg. Ezzel az írással az elkövetkezendő korok történészeinek, pontosabban a magyarok űrkutatás-történetét feldolgozóknak szeretnénk segíteni. Célunk csak ennyi, semmi más.

Szerencsére, Farkas Bertalan személyesen, és az általa az űrben végrehajtott anyagtudományi kísérletek tervezőinek és előkészítőinek egy része még megkérdezhető, bizonyíték erre a blogomban Buza Gábor által írt, „Emlékeim a BEALUCA űr-anyagtechnológiai programról” című bejegyzés. E bejegyzésben az is olvasható, hogy én nagyfokú elfoglaltságom miatt az űrkísérletek előkészítésében nem vettem részt. Mindkét állítás igaz, ebben az időben a Vasipari Kutató Intézetben számos kutatási feladat megoldását és a metallográfiai csoport vezetését is irányítottam. Egyszer talán lesz energiám ezeknek a kutatási projekteknek a bemutatására, illetve a Központi Fizikai Kutatóintézet munkatársaival végzett műszerfejlesztések ismertetésére.

Olvass tovább

A Frank–Read-diszlokációforrás a generatív mesterséges intelligencia célkeresztjében

Szerző:

Ez a bejegyzés dr. Verő Balázs és dr. Dobránszky János közös munkája

  1. Bevezetés és előzmények

Már az egyik, mintegy két-három évvel ezelőtt feltöltött egyik cikkben utalás történt arra, hogy a mesterséges intelligencia programok jelentős szerepet játszhatnak majd a műszaki anyagtudomány fejlődésében is [1]. Abban a cikkben a technikai ablak és a technológiai ablak közös paramétermezeje által kijelölt feldolgozási ablak értelmezésekor olvasható a számítógépes modellezés és ezen belül a mesterséges intelligencia (MI) szerepének jelentősége. A MI fejlődésében – amelynek több évtizedes története van – új korszakot nyitott az úgynevezett generatív mesterséges intelligencia (GMI) megjelenése. A döntő változás 2022 novemberében következett be, amikor a felhasználók széles köre számára hozzáférhetővé vált a ChatGPT [2]. Napjainkban már a közszolgálati médiumokban is szinte minden nap hallhatunk ennek a technológiának a legkülönbözőbb vonatkozásairól, de mégis úgy érezzük, hogy a MI és a GMI közötti alapvető különbség nem mindenki számára nyilvánvaló, pedig e különbség ismerete nélkül az utóbbi helyes alkalmazása nem képzelhető el.

Olvass tovább

Volt egyszer egy VASKUT

Szerző:

30 év múltán sem felejtjük el egymást

Közeledik a Budapesti Vasipari Kutató és Fejlesztő Vállalat felszámolásának 30. évfordulója. Nekem 1993. szeptember 30-án szűnt meg intézeti munkaviszonyom, majd a Bay Zoltán Kutatási Alapítvány munkatársa lettem, amely ugyanabban az épületben működött, mint a VASKUT.

Volt VASKUT-asok lelkes kis csapata 2023. május 25-re találkozót szervezett a telephelyen, folytatva a COVID járvány miatt megszakított személyes találkozások, visszaemlékezések sorát. Erről a találkozóról az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület honlapjának Hírlevél rovatában Pálos Endre tollából részletes, fényképekkel illusztrált beszámoló olvasható (pdf – új ablakban nyílik meg).

Joggal vetődhet fel a kérdés, miért van szükség egy hasonló jellegű anyag megjelentetésére az anyagtudomany.eu blogomon.

Olvass tovább

Emlékezés Prohászka János professzorra

Szerző:

Szakmánk, a műszaki anyagtudomány nagyjaira való emlékezés mindannyiunk kötelessége. E feladat teljesítésekor azonban különös gondossággal kell mondatainkat megfogalmazni, hiszen a visszaemlékező sorokat olvashatják olyanok, akik még személyesen ismerték,
és vannak olyanok, akik már csak a visszaemlékezések alapján alkotnak képet róla. Vigyázni kell arra, hogy a visszaemlékező sorok ne torzítsák a kialakult képet, illetve az új generációkban is helyes kép alakuljon ki a professzor személyéről. Arra még fokozottabban kell figyelemmel lenni, hogy a személyes visszaemlékezés ne a visszaemlékezőről, hanem róla szóljon.

Olvass tovább

Új generációs, nagy hozzáadott értékű, többes fázisú acélok az életminőség szolgálatában — egy  sikeres pályázat margójára

Szerző:

Ha valaki szörfözés közben az anyagtudomany.eu blogomban rátalál erre a tartalomra, akkor a tisztelt érdeklődőt arra kérem, hogy először e bevezető szöveg után olvasható projekt-zárójelentést olvassa el, csak ekkor érthetőek ugyanis az utána következő mondatok.

Új generációs, nagy hozzáadott értékű, többes fázisú acélok az életminőség szolgálatábanLetöltés

Ennek a projektnek rövid címe a Többes fázisú acélok kifejlesztése volt, és 2002 és 2005 között teljesítettük a pályázatban rögzített feladatokat. Ez a bevezető rész is két részre tagolódik. Az első részben azokat az első pillanatra jelentéktelennek tűnő körülményeket, történéseket idézem fel, amelyek egy ilyen, több konzorciumi tag összehangolt kutatómunkáját irányító projektvezetőjére hárulnak, míg a második részben egy találmányi bejelentés furcsa történetét mesélem el. Ez utóbbi története messze túlnyúlt a projekt befejezésének időpontján.

Olvass tovább

Miért és milyen mértékben változhat a folyási nyúlás közben a feszültség?

Szerző:

Előzmények

Ahogy azt ennek a blognak a bevezetőjében írtam, szakmai múltamból olyan témákat szándékoztam feleleveníteni, amelyek még a VASKUT-as múltamhoz kötődnek. Valóban volt néhány ilyen eset is, de az esettanulmányok többsége későbbi pályafutásomhoz, akár napjainkban felvetődött témákhoz kapcsolódott.

Ez az esettanulmány azonban tényleg VASKUT-as időkhöz, mégpedig a ’70-es évek közepéhez, végéhez kötődik. Ugyanakkor – ahogy azt a Fekete Balázs által írt „Reaktortartályok kisciklusú fáradása” című tanulmány bevezetőjében is említettem – a ’70-es években megismert elmélet és az ennek alkalmazásával elért eredmények mintegy 40 év után váltak ismét aktuálissá.

Olvass tovább

Visszatekintés negyedszázad távlatából – A XIII. Országos Anyagtudományi Konferencia nyitóelőadása

Szerző:
OATK 25

A XIII. Országos Anyagtudományi Konferenciát 2021. október 10–12. között Balatonkenesén rendezte meg a konferencia szervező- és tudományos bizottsága. Ez a konferencia jubileuminak tekinthető, hiszen mintegy negyedszázada indították útjára ezt a sorozatot a konferencia kezdeményezői, dr. Zsámbok Dénes, a Dunaferr Dunai Vasmű kutatási osztályának akkori vezetője és dr. Verő Balázs, a BAYATI tudományos csoportvezetője. A kezdeményezők közösen dolgozták ki a XIII. konferencia megnyitó előadását, amellyel végül is én nyitottam meg a konferenciát. Az előadás szövegét az alábbiakban változatlanul közlöm.

Verő Balázs az OATK nyitóelőadását tartja

Visszatekintés negyedszázad távlatából

1997. október 29-én nagy volt a nyüzsgés a DUNAFERR Dunai Vasmű Lemezalakító Kft-jének szabadidőközpontjánál a Duna-parton. A helybeliek érdeklődve kérdezték: mi ez a sürgés-forgás? Részünkről a válasz egyszerű volt: itt rendezzük az I. Országos Anyagtudományi és Anyaginformatikai Konferenciát. A konferencia egynapos volt, a délelőtti szekcióban az anyagtudományról alkotott képünket próbáltuk megfogalmazni, majd a DUNAFERR vezetői a vállalatcsoport jövőképéről és az anyagtudománynak a cég jövőképe kialakításában játszott szerepéről számoltak be.

Olvass tovább

A kisciklusú termomechanikai fáradás kinetikája a reaktortartály anyagában

Szerző:

1. BEVEZETÉS

A kisciklusú termomechanikai fáradás kinetikája a reaktortartály anyagában c. esettanulmány a Nagy teljesítőképességű szerkezeti anyagok kutatása c. TÁMOP (lásd a Láncmodell c. esettanulmány [14] hivakozását) project keretében végzett kutatómunka egyik fontos eredményét foglalja össze. A TÁMOP projekt szakmai vezetője Trampus Péter professzor volt, és ennek 11 altémája közül a nukleáris erőművek reaktortartály anyagával kapcsolatos kutatásokat vezette Fekete Balázs, aki ebből a témából szerezte meg a PhD fokozatot, és jelenleg egy USA-beli high tech vállalat fejlesztőmérnöke.

Az ebben az altémában végzett mechanikai, röntgendiffrakciós és TEM-es vizsgálatok értékelésekor vetődtek fel olyan kérdések, amelyek értelmezésébe engem is bevontak, nevezetesen a Cottrell-féle elmélet lehetséges alkalmazásával kapcsolatban. Ez az ötlet Fekete Balázs munkájában termékeny talajra talált. A TEM-es vizsgálatokat dr. Radnóczi György (KFKI MFA), míg az XRD vizsgálatokat Ungár Tamás professzor (ELTE Anyagfizika Tanszék) irányításával Jóni Bertalan (PhD) végezte. A Cottrell-féle elmélettel egyébként még a ’70-es évek közepén ismerkedtem meg a lágyacélok folyási jelenségének értelmezése során. Ezzel a kérdéssel majd egy következő esettanulmányban foglalkozom.

Olvass tovább

Kiegészítés a láncmodellhez

Szerző:

A polimerek beleilleszkednek-e a láncmodell koncepciójába?

A műszaki anyagtudományi szemlélet egyik alapgondolata az, hogy a piaci igényeket kielégítő termék anyagát nem a négy lehetséges anyagcsoport egyikében igyekszünk megtalálni, hanem közülük a legmegfelelőbbet igyekszünk megtalálni. Lényegében ezt a koncepciót fejezi ki a láncmodell. Amennyiben a polimerek, a műanyagok ebbe a koncepcióba nem illeszthetők be, akkor maga a láncmodell érvényessége is megkérdőjeleződik, illetve csak a fémek és ötvözeteik, a kerámiák és a társított anyagok esetében fogadhatjuk el érvényességét. Ugyanakkor, ha figyelembe vesszük a polimerek felépítésének sajátosságait, és az elemzés azt mutatja, hogy ez az anyagcsoport is jól illeszkedik a láncmodell koncepciójába, akkor mindaz, amit a teljesítőképességtől a feldolgozásig vezető úttal kapcsolatban elmondtunk, megerősítést nyer, és a láncmodell a műszaki anyagok mindegyikére igaz.

Olvass tovább